Stranica 377 [377]
Darunder man geczogen sach
Hermein, Puntt und grab.
Ez het der Kunig selben da
Mit Ern angetragen,
Manigen gie umb den chragen,
Als sew noch dunkcht genim
Ein Medrein geprem,
Auf ainem hohen Gollir,
Mit maniger hannde Zir
Riten zu dem mal
Geschokcht umb ir Chral,
majd alább :
Do heten sy ez wol behut.
Auf jr Vngrischen Gut (Hut!
Da sach man gestekchet ein
Maniger hannd Vederlein.
Von Phauen, die so schone glisszen.
Die Hohen Herren sich flisszen
Auf irn Hueten Silberchnoph.
Ir Hars strenen und jr Zoph
Die gaben von Spehen gleis,
Ihr schiter Hemde warn weis,
Vnd giengen fur die engen Rökch.
Cap. 67. Peznél id. m. III. k. 80. 1. — V. 6. Karajan Ueb. d.
Leumund d. Oesterr, (Bécsi akad. Sitzungsber. 1863. 42. k.
491.) — Pauler Gy. Magy. tört. II. k. 334. — Vámbéry A.
A magy, keletk. 162—163. 1. A hainburgi Attila szoborról 1.
Mittheil. d. Central Comm. 1870. LXXXVII. k. Rómer FI.
Arch. Ért. X. 1876. 10. I. Demmin sz. (Die Kriegswaffen. 1885.
kiad. 271. 1, 2. 4.) xu. századbeli német lovag. (V. 6. 19. tabla,
9. sz.) — A garnacia, garnache, ganache, canache leirását 1, Viollet
le Ducnél: Dictionn. rais. du mobilier franc. III. k. 388—394. I.—
László esztergomi prépost végrend. 1277. «Pelles mens de uentre
variorum sub clamide Bruneta relinguo Detrico. Item Garnaciam
meam cum forratura de Pellibus marturinis relinguo magistro
Ambrosyo» és «Item Garnaciam meam de gamalyno cum forra¬
tura de Dorso variorum relinquo Fulcamario sacerdoti. Item
Tunicam de ipso Camalyno relinquo Magistro Pouce. » Knauz N.
Monum, Eccl. Strigon. II. 71—72. — Huszka J. Magyar Orna¬
mentika. — A pávatoll, mint kezdé-betiinek a diszitménye, elő¬
fordul IV. Béla 1249-ki oklevelében is. (A Forgách család levél¬
tárából a M. N. Muzeumban.)
108. (75. lap.) Boncz O. Vázl. a magy. visel. tört. 2. r. 28
s köv. I. — Henszlmann J. A kisbényi román izl. egyh. (Arch.
közl. III. köt. 1. füz. 16.) és Pécs régiségei. II. k. 131, 223—224.
lap. — Gerecze P. A pécsi székesegyh. rég. (Arch. Ert. XV.
1895. 336—337.)
109. (75—76. lap.) Bors ispán nejének végrendeletében a
következő öltözetfélék fordulnak elő: «Item Margarete sorori
mee... de indumentis meis clamidem coloris blauei et tunicam
orratam cum pellibus uariis, funicam et clamidem nigri coloris
similiter forratas. Item filie sororis mee . . . supertunicale de
scarleto forratas de pellibus uariis et pallium et supertunicale et
tunicam de scarleto bruneto similiter forratas et pellicium de
exameto forratam cum scindato et omnia pepla mea et duas villas,
unam deauratam et unam simplices, — — et omnes camisias
meas. Purpura bumbachia propuncta. Vnum cingulum argenteum
219
deauratum.» sat. 1231. Knauz N. Monum. Strigon. I. 280. —
Bezter fia Demeter nejének végrendelete: «item cingulum de
aurifrigio, tres marcas argenti continentem sine aurifrigrion,
«Item sorori mee lego villam de gemmis. Item cooporlerorium
capitis aureum. Item awrifrigium ad crines crispandum. Item
Populum quod fatyl vocatur de gemmis et auro hec omnia lego
sorori mee.» Haz. Okl. VIII. 122.
iro. (76. lap.) «Hoe archiepiscopus (Vgolinus) intuens,
incepit eos (Tartaros) equorum insequi pleno cursu. Tandem
terra paludosa reperta, illi velocius transierunt paludem. Hoc
archiepiscopus non aduertens, cum proximus illis esset, festi¬
nus intrauit; et cum esset cum suis armorum pondere pressus,
qansire uel retrocedere nequierunt. Sed illi, ad eos velocius
reuertentes, circumdederunt paludem; et in ipsos sagittas velut
pluuiam emittentes, eosdem ibidem totaliter necauerunt». M.
Rogerii Miserabile Carmen. Cap. XXI. (Schwandtner: Script. Rer.
Hung. Bécs. 1746. 303. I.) A pikkelyes panczél, föléje öltött
rövid mentével s alóla kilátszó hosszú tunikaval a Helena csá¬
szárnő Jeruzsálembe való bevonulását ábrázoló braunschweigi
xu. századbeli falfestményen is előfordul (Schultz A. Das héf.
Leben v. Zeit d. Minnes. 1889. II. k. 47.), mely tárgyánál fogva
szintén a keleti viseletmódot akarja föltüntetni s festője — ugy¬
látszik meglehetősen ismerte is. Feltünő e képen a lábszárig érő
hosszú tunika, a mi csaknem olyan benyomást tesz, mintha
gatya volna. — «Item arma sueuica pro persona unius hominis
apta, tamen in aliqua sui parte deficiencia.» Pápa nemb. Miklós
végrendelete. 1317. Anjouk. Okl. I. 431. — Iwachin végren¬
deletét (1199.) I. Haz. Okl. V. 1. — László esztergomi prépost
-ki végrendelete is emlit panczélt: «Item quamdam Loricam,
quam habeo in pignore pro Centum Denariis, relinquo Pasco
seruienti meo.» Knauz N. Monum. Sirig. II. 71. — A bambu¬
sium nevet Pápa nb. Miklós előbb emlitett végrendeletében
találjuk: «Item loricam propriam eiusdem comitis Nicolai cum
omnibus apparementis preter Banbusium, pro guatuordecim
marcis estimatam.» Id. h. — Schultz A. id. munkájában (II. k.
38—39. 1.) a különböző fegyverkabátok közt emliti a vattázott
«wambeis»-t (ó-francz. gambais, gambisie); ettől különbözött a
kasagán, a mit könnyü vértezetül is használtak, mert némelyek
vaslemezeket dugdostak a vatta közé; emliti p. Eschenbachi
Wolfram: «Von samit ein casagán Ein pfellel drunde was getan,
Iser unde palmat Da zwischn gesteppet und genát. ; az Itinera¬
rium regis Ricardi VI. 4. sz. «Tela multiplici insutas loricas vulgo
dictas casigans; Henri de Valenciennes (Hist. de l’empereur
Henri 511.), a ki sz. Henrik konstantinápolyi császár 1207.
egyik lovagját megmenti a bolgárok elleni ütközetből «et li em¬
pereres meismes i ala auques folement: car il n’avoit de garni¬
son por son cors a cel point ke un seul gasygan.» Alig lehet két¬
ségiink, hogy itt a magyar (és ó-bolgár) kaczagányról van szó. ~
A kursit Schultz A. sz. (id. m. II. 57.) a. m. térden alul ér6
hasítva. A magyar szójegyzékek sz. bambusium a. m. doman
Corsouag, dolmany korzovágy (Schlagli szój. 625. sz.), a besz¬
ages