Stranica 376 [376]
218
V. ö. Pauler Gy. A magyar nemzet története az árpádházi királyok
alalt. 1. k. 116, 172, 542. 1.- A tébbire 1. Boncz O. Vazl. a
magy. visel. tört. 2. r. 21 s köv. I. — Weisz H. Kostiimk. Mittel¬
alt. 525-—537. |.
94. (65—66. lap.) Bolgár czári viseletet |. 18. tabla 5. sz.
alatt. — A nyitrai-ivankai koronát legelőbb Erdy János ismertette
(Arch. Közl. 1801. II. k. I. képatlasz IV. sz. a.) ; továbbá Ipolyi A.
A magyar sz. korona. 165. 1. — Pulszky K. és Radisich J. Az
ölvösség remekei. II. k. 109. 1. — Henszlmann J. A bécsi 1873.
világtárlat sat. 86—89. 1. — Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. k.
CLXI. tábla. — Boncz O. Vázlatok a magy. vis. tört. 2. r. 21.
s köv. I.
95. (66. lap.) A xn—xim. sz. pecséteket |. 22. tabla 1—4.
(V. 6. V. t. B. sor 6. és VII. t, 5, 11.) — II. Endre képét I.
22. t.7.\8Z. a, — V. 6. Boncz O. id. m. 21 s köv. 1.
96. (66—67. lap.) Janus ispán gyűrüjét |. 24. t. 30. sz. a.
(Arch. Ért. XIII. 1893. 432.) — Sz. Margit koronáját |. 24. t.
33. sz. a. Il. Géza pecsétjét 22. t. 1. sz. a. (rekonstrudlva
W. tt 1B. ©:))
97. (67. lap.) A magyar korona ujabb leirasai Hampel Jézsef¬
től Vasárnapi Ujság 1880. 20. sz., Pulszky Károlytól Archacologiai
Értesítő. XIV. 1880. 189. Ipolyi Arnoldtól: A magyar sz. korona
1886. A Szilveszter-féle koronát I. 138. I., Pulszky Ferencztől
Magyarorsz. Archaeol. II. k. Czobor Bélától
A magyar koronázási jelvények. Budapest, 1896. 3—7.,
151—153o ha
szines
mása megjelent az ugyancsak Czobor Béla által szerkesztett
Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállitáson cz.
munka I. füzetében (II-III. tábla, 16. lapon). — VII. Gergely
ide vonatkozó sorait I. 93. jegyzetben. Erre támaszkodva állitja
Pauler Gy. (A magy. nemz. tort. I. 542 s köv. I.), hogy Sz. István
koronájának többé semmi nyoma. V. ö. Kondakov: Byzant.
Zellenemails. 242. — Bock F. Die Ungarische Königskrone.
1896. és Arch. Ert. XVI. 1896. 439.
98. (68. lap.) VI. Szines tábla, 9. és 70. t.
DD» tis ik Dy Ay Oe Se
99. (68. lap.) A királyi lándsát |. 93. jegyzetben.
roo. (68. lap.) V. 6. 22. t. 1—4, 9. — Bárczay Oszkár:
A heraldika kézikönyve. Budapest, 1897. 363, 374— 383. |.
tor. (68. lap.) A koronázási kardot |. 70. t. 4., a prágai
Sz. Istvan kardot 70. t. 3. sz. a. Az utóbbit I. Bock F. Die Klei¬
nodien des heil. rém. Reiches. Bécs, 1864. Anhang. 25 s kév. 1.
A Sz. Vitus egyház 1354-ki leltára még nem emliti, az 1368. és
1387-iki azonban ugyanazon szavakkal igy jegyzi fol : «Item gla¬
dius St. Stephani regis Ungariae cum manubrio eburneo.»
Tiizetesebben szóltam róla «III. Béla fegyverei és az Arpadhézi
királyok jelvényei» cz. a. a Forster Gyula által szerkesztett s
III. Béla emlékeit tárgyaló diszmunkaban.
102. (69. lap.) Bock F. Die Kleinodien d. heil. röm. Reichs.
Anhang. 53. és Karl s d. Grossen Pfalzkapelle. 152. — Zeilschrift
für Waffenkunde. I. évf. 1. és 2. fiz. — Hampel J. A honfogl.
kor. eml. 166. 1. — Arch. Ert. XVI. 1896. 350. 1. — «Notatum
autem est, hunc ipsum gladium fuisse, quo famosissimus quondam
rex Hunorum Attila in necem christianorum atque in excidium
Galliarum hostiliter debachatus fuerat. Hunc siquidem regina
Ungariorum, mater Salomonis regis, duci Baioariorum Ottoni
dono dederat, cum eo suggerente atque annitente rex filium eius
in regnum paternum restituisset. Legitur autem de hoc gladio in
Gestis Getarum, qui et Gothi dicuntur, quod Martis quondam
fuerit, sat.» Lamberti Annales, Ad ann. 1071. (Pertz: Mon.
Germ. Hist. Scriptores V. 185.)
103. (7o—71. lap.) M. Könyvszemle. 1880. 174. — 1882.
176. (V. 6. VII. t. 12-13. sz.) II. Endre Gertrudot 1199—1203
IV. Béla (szül. 1206), Sz. Erzsébet (szül. 1207), Kálmán (szül.
1208.) és Endre. (szül. 1210—12.) Semmi különös ok sincs
tehát arra, hogy kizártnak kellene tartanunk egy előttük született,
már csak azért sem vettek tudomást, mert Gertrudot Imre
1203-ban visszaküldte szüleihez. (Wertner M. Az Árpádok családi
történele. N.-Becskerek. 1892. 412—19. |.)
104. (72—73. lap.) A stuttgarti psalteriumról |. Századok.
XX. 1886. 56. Boncz O. Vagl. a magy. visel. tort. 2. r. 21.
(V. 6. 22. t. 6—7. sz.)
105. (73. lap.) Myke Barbatus 1268. Haz. okl. VI. 154. —
Laurencius Comes dictus Barbatus. 1264. U. o. VII. 91.
106. (73—74. lap.)
Die mit den langen Perten
Ir Hochfart sy pewerten
Vnd jr Reichait damt,
Nach dem Teterischen sit
Darob vns Dewezschen aist.
Sy heten gevaist
An jr Pert mit fleizz
Manig Edi Perl weis.
Vnd manigen Edinstain.
In warn die Chimppain
Geczogen aus mit sampt dem Part,
Hieten sew sich also hart
Mit den Gestain beflochen
Do an der Marich ward gevochten.
— — — Ir Hars strenen und jr Zoph
Die gaben von Spehen gleis.
Reimchronik (Chronicon Austriacum Rhytmicum 1250—1309.)
Cap. 67. Pez: Script. Rer. Austriac. Regensburg. 1745. III. k.
80. I. V. 6. Karajan: Ueber d. Lewmund d. Oeslerr. (Bécsi
akadémiai Sitzungsberichte. 1863. 42. k. 491. I.) — Pauler Gy.
Magyarorsz. tört. az Arpddh. kir. kor. IT. 334. Vámbéry A.
Hota yl : «demum in Bavariam, longam barbam habens more
Ungarico, rediit.» Pars I. cap. 84. (Dobner : Monum. Hist.
zetnél s a szövegben 108. lapon. — Schultz Alwin: Das héfische
Leben zur Zeit d. Minnesinger. 1. 286, 321.
107. (74. lap.) A Reimchronik ide vonatkozó sorai:
Die Vnger heten angesniten
Manig Hundert Scharlach,