Oldal 367 [367]
OCR
említi alan, hanem maszkhit néven. A magyaros arcztipus megalakulásának idejére nézve |. az 1. fekete táblán 14. sz. a. Heraos indo-szkitha király s az 5. fekete táblán 3. és 4. sz. a. VII. Arszakes (II. Frahates) és X. Arszakesz (III. Frahates) parthus királyok képeit. A hunnok külsejére v. 6. Ammian. Marc. XXXI. 2, 2. Sidonius Apollinaris Panegyr. Anthem. II. 245—257. Jordanes cap. 35. 18. (zo. lap.) Artemidoros érmét |. 13. táblán 8. sz. a., az indo-szkitha érmet 13. t. 5. sz. a., a parthus érmet 13. t 7. Sz. a. (A szövegben tévesen vannak 14. I, 14. 3 ÉS 14. 2. sz. a. említve.) A hunnok viseletéré] ezt irja Ammianus Marcellinus : Indumentis operiuntur linteis uel ex pellibus siluestrium murum consarcinalis, nec alia illis domestica uestis esl, alia forensis. sed semel obsoleti coloris tunica collo inserla non ante deponitur aut mulatur quam diulurna carie in pannulos defluxerit defrustata. Galeris incuruis capita tegunt, hirsuta crura coriis munientes haedinis, eorumque calcei formulis nullis aptati uetant incedere gressibus liberis. (XXXI. 2, 5—6.) ; fegyvereikrél pedig ezeket mondja : procul missilibus telis, acutis ossibus pro spiculorum arte mira coagmentatis, sed distinctis . . . comminus ferro sine sui respectu confligunt, hostisque, dum mucronum noxias obseruant, contortis laciniis inligant, ut laqueatis resistentium membris equitandi uel gradiendi adimant facullatem. (XXXI. 2, 9.) 1g. (Io. lap.) A hunn-szarmata kengyelt |. 6. tabla 22—21, 24—25. és 7. tábla 1. sz. a. A kengyel legrégibb emlékeirél tüzetesebben szóltam Arch. Ért. 1891. XI. 115—124. I. U. o. 1893. XIII. 109—110. — U. o. 1896. XVI. 363. 1. L. még Hampel J. A régibb középkor emlékei. II. r. 63. I. — A talppal ellátott szij- vagy kötélkengyel utánzatát elég jói feltünteti a 6. tábla 21. sz. a. közölt sziráki 39-ik lovas-sir kengyele : lenyomat. Budapest. 1895. 18. 1.) A kengyel különböző nevei, a török üzengi, mongol döröge, mandsu tufun, germán Steigbügel mind azt jelenti: «felhdgd», chágcsóv. A magyar kengyel szó a szintén «felhagéty jelentő vogulos «khangil» alakkal függ össze, a mi arra mutat, hogy a kengyel keletkezése nem a belső-ázsiai turánoktól indult ki, hanem a közép-ázsiai s kelet európai szarmata-alán-parthus, részint irán, részint ugor, részint turk elemekből álló népségtől. Igy érthető meg, hogy a vn1—Ix. századbeli germán kengyel a legrégibb kengyel-tipussal függ össze, 209 2I. (11—12. lap.) A parthus-perzsa viseletet, 1. 1. tábla 10—12. sz. a. a kazeruni sziklakép után ; a többire nézve V. ö. Weisz H. Kostiimkunde Mittelalter. 178--182. I. — A hunnok a piros bőrt a byzancziaktól kapták, mint Priskus Rhetor írja, a ki felhozza, hogy a byzanczi követek Attila nejét egyebek közt piros bőrrel - a latin fordítás szerint «velleribus rubris» — ajándékozták meg. A latin «vellus» szó, a mi alatt nemcsak lenyuzott állatbőrt, hanem gyapjut is lehet érteni, félrevezette Thierryt s «Attila történetében, (Szabó K. ford.) pirosra festett gyapjut említ az ajándékok között. Excerpta e Prisci Historia. 185. 1. (Corpus Script. Hist. Byzant. Pars I. Bonn. 1829.) — A Khersoniak bőrkészítéséről Konstantinus Porphyrogenitus (De administrando imperio. Bonn. 1840. III. k. 72. 1. 6. fejezet) a bessenydknél emlékezik meg, a midőn azt mondja, hogy a bessenyékkel cserekereskedést űznek s szévetféléket, - Sov polg dgppace, barsonyt, posztót sat. s parthus bőrt, @laccia, zodvora, yapéora, onuevca, Témept, Oeppdzia djdwa xápdozza (a latin fordítás szerint: «blattas, prandea, pannos rariores, segmenta, biber, pelles pardorum purpureas») adtak nekik ; a deoparea ddgdeva ráporxa a latin fordítás szerint biborszini parduczbér volna ; Weisz H. id. m. 181—182. |. parthus bőrnek magyarázza. 22. (13. lap.) L. 4. tabla 1. sz. a. A Szasszanidafejedelmek fiilbevaldjara nézve v. 6. 13. t. 6. és 14. t. 1. — A kassai kardot 1.7. t. 6. sz. a. és Hampel J. A régibb középkor emlékei. CXLVII. A fenéki kardot Hampel id. m. 61. I., a keszthelyit u. o. XLVII. t., a mértélyit u. o. CLIII. L. még Hampel id. m. II. rész 4348. és 77. |. — A parthus bőrről I. az előbbi jegyzetet Konstant. Porhyrog. De adminisirando imperio. 6. fej. — A hunnok borotvált fejét Priskus Rh. is említi ; oc0g 08 tovedyte Sgzet x50 Ov zal dmoxsipdpevos tiy xecudjy reorroóyalka. evel yoy (Bonni kiad. 1829. Corpus Script. Hist. Byz. P. I. p. 190.) — A ruhadíszítésről ugyanő beszél, a midőn Attila nejéről Krekáról szólva, ezeket mondja : za? Jepdrawar ext cod eddwons dvenpd aortas xadqpevae ódóvas Yoopaae Orerotxdioy, exePndycoWévas mode xdcpov ScÜnyúrw Bappopmoy. (Bam, t. i. Crecam — famulorum multitudo in orbem circumstabat, et ancillae ex adverso humi sedentes telas coloribus variegabant, quae vestibus ornatum superiniiciuntur. ) Excerpta e Prisci Historia. (Corpus Script. Hist. Byzant. Pars I. barbarorum ad Ammianus Marcellinus: «equis prope adfixi, duris quidem sed deformibus, et muliebriter isdem non nunguam insidentes funguntur muneribus consuelis, ex ipsis guiuis in hac natione pernax et perdius emit el uendit, cibumque sumit et polum, et inclinalus ceruici angustae iumenti in altumsoporem ad usque uarictatem effundilur somniorum. XXXI. 2, 6. 20. (11. lap.) A parthusoknak a perzsa viseletre gyakorolt atköv. II. — Az Arszakida eredetü Szanesz4n hunn-maszkhit királyt említi Faustus Byzantinus. (Gesch. Armen. Köln. 1879. 10—12. iL) Nemes-Nagy: Magyar viselet. 23. (1314. lap.) Hampel LA régibb középkor emlékei Magyarhonban. — A gatyaviseletre I. Hottenroth Fr. Deutsch. Trachl. 50. és 127. 1. — A népvándorláskori öv rekonstructióját a budapest-lóversénytéri lelet alapján megkisérlettem Budapest Régiségei. V. k. 1897. 73. 1, E leletek népéről 1. u. o. 87—92. I. — A keszthelyi temető népéről I. Lipp V. A keszthelyi sírmezők. Budapest. 1884. 12. I. — A kosaras fülbevalókról 1., Hampel siessen len) 115. I Archacologidja. Budapest. 1897. II. k. 73. I. Az itt említett szórványos emlékeken kivül egy Tirolban, Innsbruck közelében lelt kosaras fülbevalót közöl Hoernes M. Die Urgeschichte des Menschen. 1892. 324. |. A mainzvidékieket I. Lindenschmitnél és Pulszky F. Magyarország 27
