Oldal 366 [366]
OCR
208 V. ö. Weisz H. Kostümkunde. Alterthum. II. Hottenroth Fr. Trachten. I. 31. 1. 9. (4. lap.) A monda szerint a szkithák ősapja, Herakles, egy íjat és egy ővet, melynek kapcsán egy csésze volt, hagyott fiaira cs ama csésze miatt viselnek maig is a szkithák csészéket 167—268. — az 6viikén». Herod. IV. 10. 10. (5—6. lap.) V. 6. Boncz ©, ic, m 116, LL — Neumann K. id. m. 287-294. |. — A «gatya» nevét újabban Munkácsi B. a kaukázusi nyelvekből származtatja. — Az ijjra vonatkozó monda szerint Herakles a három fia, Agathyrsos, Gelonos és Skythés közül arra hagyta a szkitha földet, a melyik fel tudta ajzani íját. Herod. IV. 9. 10. — Ammianus Marcell. XXII. 8, 37. V. ö. Hope Th. The Costume of Ancients. 1. 13. — Plato De legibus. VII. c. 5. — A szkitha nyilcsticsra s a többi fegyverre nézve |. Hampel J. Skythiai emlékek Magyarországban. (Arch. Ért. 1893. XIII. 38;—407.) U. e. németül Skythische Denkmdler aus Ungarn. Budapest. 1895. cz. a. — Reinecke Pál. Die Skythischen Alterthiimer in mittleren Europa. (Zeitschrift fiir Ethnologie. 1896. XXVIII. 1—43. 1.) és Magyarországi sxkitha régiségek. (Arch. Ért. 1897. XVII. 1 .) — Herepey Károly : A nagyenyedi muzeum némely régiségeirdl, Szkitha leletek és A nagyenyedi szkitha leletek. (Arch. Ért. 1897. XVII. 63. és 325. 1. — 1898. XVIII. 267. 1.) 1x. (6. lap.) Herod. I. IN, fe ÉS 70, WU Gas A szónak megfelel az ó-szláv sekyra, sckyra, latin securis, továbbá a magyarban a különben szláv eredetü szekercze ; DUG eredetére nézve mindamellett ugornak látszik, Tomaschek Vilmos (Kritik der diltesten Nachrichten über den Skythischen Norden. Sitzungsber. d. Kais. Akad. Bécs, 1888. CXVII. 47.) erre felhozza a vogul szagrak, szaprép, szaury Doppelaxt, Handbeil s az osztyak szagr(em), szogr(in), szegyr(lem), szeur(em) = vágok, metszek szókat. 12. (6. lap.) A lándsa, mint szkitha fegyver, Herod. IV. 3, 70. ; a masszagetáknál U. a. I. 215. A tőr vagy kard U. a. IV. 70. A szakáknál U. a. VII. 64. V. ö. Hampel és Reinecke id. czikkeit a 10. jegyzet alatt. — A lemezpánczélra I. Demmin A. Die Kriegswaffen. 4. Aufl. 195-—196. — A masszagéták «lovaik szügyére érczpánczélt tesznek». Herod. I. 215. 13. (7. lap.) Fréhner ; La Colonne Trajane. Pl. 55. 62., XXXIIL. 95. 107. 141, XXX. 148. és XXXII. és Cichorius. Die Reliefs der Traiansdule. (V. 6. I—II. szines s 1—3. fekete tablankkal s magyarazatukkal.) — «(Germani) veste distinguntur non fluitante, sicut Sarmatae ac Parthi, sed stricta». Taciti Germania. 17. I. — V. 6. Weiss H. Kostiimkunde. Altertum. Il. k. 575588. Hottenroth Fr. Trachten d. Volker. 2. Aufl. I. k. 86—87. I. 62. t. — A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. I. k. CCLXII—CCLVIII. 14. (7. lap.) A szarmaták bőrruháját említi Ovidius Tristium Lib. III. 7. A ruhára varrt csont- és rézpikkelyekre I. Tacitus Hist. Lib. I. 79. Ammianus Marcellinus XVII. 12. 2. V. 6. Frohner id. h. 15. (8. lap.) Tacitus Histor. Lib. I. 79. Annalium. Lib. VI. 35. — Az aldobolyi kardot |. 3. tabla 9. sz. a. s 1. az ott közlött magyarázatot. : 16. (8. lap.) «Neque enim scuto defendi mos est». Tacit. Histor. I. 79. — A venetekrdl vagy szlávokról szólva, a szarmatakkal szembe állítva megjegyzi Tacitus, hogy a germanokhoz hasonlóan paizst hordanak. Germania cap. 46. — A pikkelyes vértezetre I. 14. jegyzet. — A czikéi szarmata — hunnkori temető 513. sirjában talált lánczszemekben dr. Pósta Béla ismerte föl a sodronyos vért maradványait ; rajzát 1. Arch. Közl. XVII. 92. |. 10. sz. a. Ugyanő újabban a hőgyészi vagy regöli hasonkorú leletben állapította meg egy összerozsdásodott, alaktalan vastömeg kitisztítása után, hogy sodronyos vért lánczszemeiből áll. 17. (9. lap.) A népvándorláskori turánok viseletéről alig van valami szó az ismert kosztüm-munkákban. Még annyit sem találunk bennük, a mennyit a fegyverekről szólva Bceheim W. mond (Handbuch der Waffenkunde, Lipcse. 1890. 3. I.) : «Mit dem Einbruche morgenlándischer Völker im 4. Jahrhundert machten sich nicht unwesentliche Veránderungen in der Bewaffnung auch der nordischen Volker geltend. Von Osten her kam die Sitte, den Kérper mit hieb- und stichsicheren Kleidern zu bedecken, in anderer Art wie die Romer, nicht durch geschlagene Platten, sondern durch Jacken und Beinkleider aus starkem Leder, mit Ringen benaht oder durch aufgenietete eiserne Scheiben verstarkt. — Es unterliegt keinem Zweifel, dass der schaften, die den Westen betraten, einen kulturellen Einfluss auf die Germanen gehabt hatte.» Hottenroth Fr. (Trachten der Volker. I. k. Stuttgart. 1884. 96—105. I.) külön fejezetben tárgyalja ugyan a nagy népvándorlás törzseinek viseletét, de csak Einfluss gewisser orientalischer Völkera germánokra, gothokra, longobárdokra és frankokra terjeszkedik ki. Legtöbb van még a magyar iróknál, igy Hampel J. A régibb középkor emlékei Magyarországban. Budapest. 1897. czimű munkája II. kötetében ; tüzetesebben szól a népvándorláskori fegyverekről (34—6o. 1.), az öltözetről (7o—92. 1.) s aztán az ékszerekről (93—150. I.). V. 6. még Salamon F. A magyar haditérténethez. Budapest. 1877. 70—73, 89-91, 97. s köv. II. — A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. Bpest. I. k. CCXCIX—CCCI. — Jiretek K. J. A bolgárok története. Ford. Mayer Dezső. N.-Becskerek, 1889. 124. I. — Vámbéry A. A magyarság keletkezése. Budapest. 1895. 65. I. Boncz Ödön. Vázlatok a magyar viselet történetéből cz. művében nem terjeszkedik ki ugyan a népvándorláskori turán viseletre, de méd-perzsa viselet cz. a. (17—26. 1.) összefoglalja a keleti népek viseletének fő formáit a legrégibb időktől az új korig. Az alánok és masszageták közti viszonyra |. Ammianus Marcellinust. XXIII. 5, 16. XXXI. 2, 12. (Massagetas guos Alanos nunc appellamus ; — ad usque Alanos, ueteres Massagelas.) Hogy ez nem egyszerü tudálékos magyarázat, mint a német irók állitják, kitűnik abból, hogy a iv. századbel ; i Faustus Byzantinus örmény torténetiré (Geschichte Armeniens. Aus dem Armenischen tibersetzt von Dr. M. Lauer. Köln. 1879. III. könyv. 6. és 7. fej. 10, 12. |.) a Kaukázustól északra lakó nomddokat soha sem
