Page 356 [356]
198 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
Két valami úgy volt kötve oldalára,
Rázódott hányódott minden mozdultára — — —
— — Bár eleget néztem s nézek is reájok,
Nem tudom, csipején mik légyenek azok,
Réz dobok-é ? avagy hernáczból iszákok ?
Abrakos tanyisztrák, avagy üres zsákok ¢
A bufán csakugyan lelóggó táskaféle is volt (Hottenroth II. k. 117. t. 19. sz.) S szép¬
anyáink felfogása szerint:
Szükség ezt viselni minden Asszonyságnak.
Nyugvó kanapéja ez ám két karjának !
Az angléz ruhát hússzinü szövetből szerették készittetni, a mit Kupidohas-szin-nek
neveztek ; «tj szin ez drága is» — olvassuk a Peleskei Nótáriusban. Rövid, tág és bő
felöltő volt a spanyol divatú karakó, két karján ránczolva, s a mell körül számlálhatlan
bodrokkal és ránczokkal, mely mint női otthonka, ma is megvan a népnél ; a szok¬
nyától különböző szinü könnyü szövetből ítafotából) készítették, p. violaszinü szoknya¬
hoz rózsaszin karakót vettek. Az 1790 körüli divatos felöltők közé tartozott még a
köpenyféle furó (fourreau) is.
A XVIII. század utolsó tizedében kapták fel a derékkal és újjal ellátott szoknyákat
(XXXIV. 12. 68. I5., 17.), melyeket az ezen időben nagy hirnévnek örvendő Mme
Vigano bécsi tánczosnő után viganó-nak neveztek s nálunk is annyira elterjedtek, hogy
a hosszú női felsőruhát, melynek dereka és alja egy végben van kiszabva és össze¬
varrva, ma is viganónak nevezzük. Ilyen volt az empíre-szoknya is, mely a directorium
alatti, antik formákat hajhászó párisi viseletből ered s a XIx. század elején nálunk is
divatba jött; szintén egy darabból álló, melltől bokáig érő hosszú pongyolaruha volt,
melynek dereka nem volt szabva, hanem a hónalj és mell alatt kötötték át (68. 15.) 8
annyira ki volt vágva, hogy csak a két váll csücske tartotta. Ezen időben már teljesen
kimentek divatból a nagy, hosszu s öblös harangalakú rococo-szoknydk; valami két
évtizeden át a divatos szoknya aránylag szük s rövid volt, úgy hogy nemcsak a lábfejet,
hanem a bokát is láttatta. (XXXV. 13.).
A divatos czipő 1760—g0 közt kék vagy fehér selyemből készült s nagy csattal,
félarasznyi magas fehér vagy vörös szinü sarokkal volt ellátva, melyet a talp közepe
felé toltak. A diszesebbek aranynyal voltak kivarrva és pillangókkal ékitve. A franczia
forradalom alatt az alacsony, nyitott és hegyes czipők jöttek divatba, 1800 körül pedig
már egészen saroknélküli czipőt használtak, a mit aztán ismét az alacsonyabb sarku
czipők váltottak fel a huszas évek felé. :
A magyaros főkötő és párta annyira megritkult, hogy b. Naláczi József emlékiratai
szerint, mikor 1791-ben az erdélyi országgyűlés letette Kolozsvárott az esküt II. Lipót