Oldal 353 [353]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 195)
rövid rojttal, egyszerű gombsorral, ez a mai mellény (XXXIV. 13.), melyet némelyek
szintén megzsinóroztattak (68. 1.); fönt kissé ki volt vágva s kilátszott a hullámosan
rendezett ing eleje (XXXIV. 13, 68 1, 9.) vagy tarája, mint a Peleskei Nótárius mondja ;
az ing gallérja magasan és szélesen állt; a nyakon háromszorosan volt körülcsavarva
az asztalkendő forma nyakkendő s elől tűvel vagy kis angol csattal összetűzve. A rövid
haczukát, különösen a falusi nemesek, felöltő nélkül is hordták (XXXVI. 1.); újjal ellátva,
testhez szabva, kurta volt a neve. A feszes és sújtással, paszománttal kihányt magyar
nadrág és csizma helyett elől hasadékkal s oldalt gombokkal ellátott révid, német
bugyogót vagy plundrát s hozzá «forditott kapáju sarut» azaz a lábikrától a térdig
fehér, sárga vagy fényes fekete kemény lakkal borított szekernyefélét hordtak, melynek
hátul a szárán csat volt s két újj széles sarkantyút kötöttek rá; vagy pedig harisnyát
és csatos czipőt huztak a plundrához; e viseletmódnak is megvolt a kilenczvenes évek¬
ben a városi nemeseknél egy magyaros változata, a csizmát topánka helyettesítette s a
nadrágszár alsó részét oldalt zsinóros gombokkal látták el. (XXXVI 2.) A háromszög¬
letes, oldalt felcsapott szélü kalap már a XvIII. század derekától kezdve el volt terjedve
XXXII. 6, 7. XZOKTIL 6, 9. SOOM Tr, 13.) OORT: 67. 8.), előbb a katonaságnál s a
kálvinista diákoknál, a nyolczvanas-kilenczvenes években pedig magyar ruhához is viselték ;
épen ebben az időtájban volt a legidomtalanabb(V. 6. XXXIV. 13.), a Peleskei Notariuskent
a divatos urfinak
Mint malomkő, oly nagy kalap volt a fején,
Tarka barka tollból bokréta tetején,
Karimája volt majd hátának közepén.
VI. Pius 1782-ki bécsi látogatása óta divatba jöttek a nagy fehér kalapok ;
A Pápának Bécsbe ez volt viselete,
Gavallérok között azolta kelete
Van ennek, s ala Pap (a la pape) az ő nevezete.
Szintén II. József idejére esik az elől kemény bőr ernyővel ellátott könnyű sapka elter¬
jedése (XXXVI. 1.), a mit fáskét-nak, kaskétá-nak hivtak.
Ezen egész időszak alatt a nemesség még mindig született katonának tekintette magát s
bár a rendes sorezredeket egymás után állították föl, melyeknek megvolt az egyen¬
ruhájuk, a nemeségnél a fegyverviselés több volt egyszerü parádénál. Hiszen az itt
tárgyalt időszak kezdete még összefolyt azokkal a dicsőséges harczokkal, melyekben a
fölkelő nemesek életüket és vérüket áldozták Mária Teréziáért s ha a bécsi katonai
körök rövidlátó politikája miatt a hiányos fölszerelésü utolsó nemesi fölkelés (1809.)
hadi sikereket nem tudott is fölmutatni: a harczias erényeknek egy pár kiváló példáját
itt is följegyezte a történelem. 1809 az a határpont, a meddig a magyar nemesnek
sk
A nemesség
fegyverzete,