Stranica 349 [349]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 50
by Amade Lászlónak (Szirmay csak tollhibából irja Taddénak), ki az 1734-ban fölállított
Hávor János-féle huszárezredben kapitány, 1742-ben nemesi fölkelő seregben ezredes
kapitány volt, egy Szirmay Antal által (Hungaria in Parabolis 2. kiad. 57. I.) idézett
verséből a következő sorokat:
Czifra ezer gombos huszárjaim voltak,
A kik a verbunkon előttem tánczoltak.
Egy másik versében (A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása) szintén
azt mondja, hogy mint nőtlennek
Czifra ezer gombos szolgáim valának,
Kik éjjel és nappal hiven strázsálának.
Sujtással nem csak a mente és dolmány, hanem a nadrág is gazdagon ki volt hányva.
(WE On ZOLSRC 137)
Nyolezszaz réf sujtassal czifrazott ruhajok,
Tollas vagy bokrétas kalpagok s csdkdjok
volt Amade huszarjainak. Zsinorbol készült az őv is, mely minden másféle ővet hat¬
térbe szorított; a zsinórszálakat középen s két oldalt öt-hat zsinórból kötött kemény
tokocskákba foglalták s jobbfelől, kissé oldalt, kötött rojtos gombban végződő, lefelé
csingó zsindrkétével lattak el. (XXIX. 10, 13, 15. XXXII 3. XXXII. 3, 7.). Annyira
elterjedt a zsinór használata, hogy az aranyos ezüst mentek6té lanczokat és boglarokat
is középen összegombolható zsinóros kötővel helyettesítették. (XXIX. 8, 10, 15. XXXII.
3, 4, 10. XXXIII. 1, 3, 7, 8.). A bogárhátú keskeny sújtás, meg a szélesebb szalagzsinór
mellé még aranyos, ezüstös paszomántot is használtak diszítésűl (V. ö. XXXII. 4—6.
XXXIII. 1, 5, 8.) a minek Apor fiatalabb korában hire sem volt, de annál több paszo¬
mántos köntöst viseltek Erdélyben 1736 körül.
A legszembetünőbb változás a ARajviseletben történt. A rövidre nyirt s a fej tetején
üstökbe csavart haj, meg a nagy szakál végkép kiment a divatból; e helyett a hajat
növesztették meg s a szakált leborotválták, csupán rövid kis bajuszt hagytak (XXIX. ro,
13, 15.), sőt voltak, mint Pálffy János tábornagy, a kik a bajuszt is leborotválták, bár
III. Károly korában főuraink nagyobb része még nem hagyott fel a bajuszhordással,
annál kevésbbé a nemesség. A hajat hátul zsinórral vagy pantlikaval — «mint a lofarkat»,
gúnyolódott Apor — megkötötték s már a huszas évektől kezdve hajporral behintették
és hátul zacskóba varrták; hogy kaczagta és csufolta volna mindenki — mondja Apor —
s farsangi maskarának tartotta volna, ha a régebbi időkben «k6tétt hajjal vagy zacs¬
kókba varrott hajjal valaki előjött volna, s egy más helyen, gr. Bánffy György kor¬
mányzó leánya 1702-ki fényes menyegzőjének leirásánál újra megjegyzi, hogy ott ugyan