Stranica 345 [345]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 187
kivánták a rókával prémezett, selyem gombbal rakott czifra rázsamentét, gyolcs rokolyát,
a jóféle rázsából készült s alján három rend aranycsipkével, galanddal díszített szoknyát,
az aranyos szélü gyenge patyolatot s a három forintos drága pártát, rajta széles ezüstös
pántlikával.
Az erdélyi szász nók viselete az időnkénti divattal tartott. (X.XII. 3. 63. 8.) A hosszt
palást és kis suba, a ranczos felimeg, a hólyagos újju kézellés ingvall, a kivagott ruha¬
derék, csipkés előruha s hosszú vagy kerekaljú szoknya, meg a ranczos vörös brassai
saru mind az általános magyarországi viselettel egyezik. A miben leginkább eltértek,
az a mell közepén hordott nagy kerek boglár vagy — mint Apor mondja — medály
forma ckesentyűv, kösöntyű volt (XXII. 3.), mely még a középkori viseletükből maradt
fenn (V. 6. 43. 17.); a városi patricius családbeli nők aranyból készíttették s drága¬
kövekkel rakatták meg, a falusi szász asszonyoké pedig ezüstből vagy épen csak ónból
és pléhből volt, de a csinált kő, színes üveg ebből sem hidnyozhatott. A fejkendő és
kis suba, mint Toppeltinus képein látható (63. 8.), a xvil. század második felében is
fennmaradt nálunk, a mikor a magyarságnál már a főkötő és mente divatozott.?3*)
Úgy a férfi, mint a női ruházat a XvI—XxvII. századbeli magyarságnál fényesen volt
kiállítva. Gazdagon megrakták ékköves, gyöngyös és zománczos arany, ezüst boglárokkal
s rózsákkal, átszótték apró klárisokkal, gyöngyökkel, islóggal vagyis — mint már emli¬
tettük — lencseszem nagyságu arany vagy fényes rézlemezkékkel, kivarrták törökösen
skófiummal vagyis vont arany vagy ezüst dróttal s magyar módra arany s ezüstfonállal
elegyes selyemmel, spanyol, habarniczás és fehér czérnahímzéssel, német kötéssel, olasz,
lengyel és vörös varrással, meghányták zsinórral, vitézkötéssel és sújtással, szegélyezték
arany szövéssel, arany galanddal, paszománttal, csipkével, különböző értékes vadbőr¬
prémmel. A közetlen három kötésü magyarországi csipkét a francziák is átvették s «point de
Hongrie, -nak nevezik. Nagy fényűzést fejtettek ki az ékszerekben ; az arany vagy aranyozott
ezüst násfák, kösöntyük, boglárok, pereczek, hajtűk, fülbevalók, nyakravaló lánczok, for¬
gók, ővek, gyűrűk, gombok, kapcsok, csatok sat. színes zománczczal, drága kövekkel,
gyémánttal, rubinttal, zafirral, smaragddal, türkissel, klárissal, gránáttal voltak ellátva.
Kardkötő, pártaőv, kantár, tarsoly, lóding sat., szíjja skofiummal, selyemmel kivarrt
majcz volt, meg szíronyos vagyis különböző színü apró bőrlemezkékkel fölékesítve.
A kelmék közt a vörösszínüeket jobban fizették, mint a más színüeket. Legértékesebb
volt a vont arany és vont ezüst, vagyis arany meg ezüst fonállal viragosan átszőtt nehéz
selyem (kamuka, tarczolán). Azután jött a bársony, melynél megkülönböztették a dupla
sima, bojtos és gubás, tar és metélt, virágos és közönséges sima bársonyt, ezek közül
a bojtos és gubás bélésre használtatott ; legdrágább volt a velenczei vörös (király, meggy¬
és testszín), meg szederjes sima bársony, Bethlen Gábor 1627-iki árszabása szerint
singje g frt; a másszínüek, ú. m. zöld, kék és fekete 1 frttal olcsóbbak; a velenczei
vörösszínü és szederjes virágos bársony ára 8 frt, másszínüé és a velenczei bojtos
24k
A szász nők
viselete.
Ékszerek.
Diszités.
Kelmék.