Stranica 344 [344]
Legyező.
Kezkenő.
NGi viselet az
alsóbb nép¬
osztálynál.
Székely női
viselet.
186 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
készült pedig bársonyból, atlaszból, vont aranyból s
bársony varrott nyári stuczlit; Al ( 5.
nyuszttal, nyesttel, külsejét pedig arany, ezüst
bélelték bársonynyal, vagy vadbőrrel,
tüzéssel és gyöngysorokkal díszítették.
A xvi. század dereka felé jött divatba ; ;
a kezükben (V. ö. XXIII. 6. XXV. 4, 10. XXVI. 5.) a hogy a magyar népies viseletben
mai napig szokásban maradt. A «kézben hordozó keszkenyécskét» még 1660-ban 15 ee
találjuk gr. Illésházy Katalin ingóságai közt; de már egy 1677-ki leltár «zsebbe való
kezkenőv-nek nevezi. Mint az utóbbi leltár mondja, vörös karmazsinselyemből varrták
és skófiummal vagy aranynyal s ezüsttel elegyes selyemhimzéssel, fehér varrással s a
szögletein csipkével díszítették. A legyezők közt nagyon kedvelték a strucztollasokat
(XXIII. 10.), így különösen a Berényi-leányok voltak vele ellátva, nevezetesen Kata
(Sándor Jánosné) hozományában 1646-ban volt egy öreg (nagy) fekete struczlegyező,
benne tükör, Juliáéban (Apponyi Péterné) pedig 1648-ban egy kicsiny, ezenkivül Berényi
György 1650-ki temetvényi ingóságai közt is találunk megemlítve egy nagy strucz¬
legyezőt. Divatban voltak a csontlemezekre kifeszített s összehajtható selyemlegyezők is
(XXII. 10. XXVII. 3, 8.), nyilván ilyen volt a Viczay Mária 1656-ki ingóságai közt említett
fekete legyező is.?)
Sokkal egyszerübb volt az alsóbb néposztályhoz tartozó nok viselete. Ungmegye
1666-ki árszabása szerint a városi parasztasszony csak fajlondis vagy rázsaszoknyát
a legyező. Előbb a nők kezkenót tartottak
viselhetett, a székelyeknél pedig, mint Apor írja, a paraszt jobbágy leányok közt csak
az ő korában lett közönséges a rázsaruha, azelőtt egyszer ványolt brassai vagy szebeni
posztószoknyával kellett beérniök. A szoknya alján nem volt szabad prémnek lenni,
csak a vállán lehetett; nem hordhattak selyemköntöst a vállat kivéve, azt is csak kamu¬
kából vagy tafotából. Tiltva volt a zománczos arany vagy ezüstös gomb, a montli-palást,
a vékony patyolat, fátyol, csipkés főrevaló s rókabőrrel bélelt mente. «Hozzajok illő
patyolatot» csak a városi polgárasszonyok viselhettek, azt is régi mód szerint, nem bocsátva
alá hosszan a sarkuk felé. Karmazsin vagy kordovány csizmát sem volt szabad viselni,
sőt a falusi parasztasszonyoknak és a szolgálóknak a vörös vagy sárga csizmaszárat is
eltiltották, csupán régi mód szerinti vargasarut hordhattak.
A közönséges székelyek viseletéről Apor Péternél találunk egypár érdekes adatot.
Lófő, darabont s jobbágy asszonyok, mint írja, a régebbi időben ritkán visel
az is brassai posztóbúl készült s báránybőrrel volt bélelve és prémezye. H
mentek, asszonyok és leányok télen zekét öltöttek magukra, nyáron pedig
kendőt kerítettek a nyakuk köré (V. ö. 57. 14.), gyol
tek menteét,
a templomba
abroszt vagy
Se eae cs rokolyanak, selyem pantlikanak
hire sem volt köztük. Minden 16f6 vagy darabont embernek a felesége nagy
viselt, abba két nagy hólyagos tűt szúrt, — a jobb médu ar. a
két szarva lett volna. A német hódítással, a xvi.
kontyot
anyozott ezüstből — mintha
század végén megváltoztak a régi
egyszerű szokások és erkölcsök. A szegényebb székely asszonyok és leányok is meg:
J JJ 2 A oe