Stranica 333 [333]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 175
hogy azokat a könnyű s derékig érő kis köpenykéket nevezték haczukanak, minő¬
ket egy par, a Xvi. század végéről való emléken látunk (53. 5. 57. 11.) s a me
lyekre nem találok egyéb alkalmazható elnevezést a régi leltarakban; mert a palás¬
tot, mint egy 1579-ki leltárban olvasható, csakis eső ellen hordták. Ebből a szempont¬
ból az is figyelembe veendő, hogy a «haczuka» nevet akkor kezdik elhagyni, a mikor
a “kis suba» elnevezést fölkapják, vagyis, mikor a haczukát suba módra vadbőrrel
bélelik.
A felső köntös a Xvi. század második felében a spanyol divatnak megfelelő format
öltött. A dudoros váll már Izabella királyné síremlékén föltalálható s a hetvenes,
nyolczvanas években folyton divatban volt (44. 4. 53. 2. 54. 3, 9. 57. 5.), sót az erdélyi
polgári viseletben a xvi. század első tizedeiben is fenmaradt (57. 13.). A gyöngyös,
aranyos gallért, a mit 1550—80 közt emlegetnek az oklevelek, csakhamar elnyomja a
fodor; a hetvenes évek elején a gallérból még csak egy kis csipke látszik ki (54. 3, 9.),
a nyolczvanas években már nagyon el volt terjedve a széles fodrú ruhanyak (53. 2, 5.
54. 5. L. még XXI. 10.), mely gyöngygyel, arany-, ezüstfonállal, arany kötéssel volt
diszítve, mig aztán a XVII. század elején a fodrot a felálló csipkegallér váltja fel.
A köntös szabása is alkalmazkodik a spanyol divathoz, hajlékony vesszőből (spanyol:
verdugo) készült abroncsokkal volt kifeszítve, innen nevezték «verdugado»-nak (francz.
vertucale), a miből lett a magyar fardagály név; a rendesen fekete bársonyból, ritkáb¬
ban fekete s kivételkép kék atlaszból készült dudoros újjú, derékban libamellvágású
(54. 5.), feszes és nyakig gombolt spanyol köntös legelőbb a xvi. század derekán tünik
föl, Bakyth Anna viselte 1556-ban, de csak a század két utolsó s a XvII. század első
tizedében, 1579—1609 közt volt igazi divatja (XXI. 1o.), a XVII. században átidomult s
1620-tól kezdve spanyol janker vagy csupán janker név alatt fordul elő.
A szoknya a xvi. században még derékkal vagy vállal volt ellátva. Legelőbb Hor¬
váth Gáspár ingóságai közt 1579-ben fordul elő egy aranyos vörös atlasz szoknya
cválla neküb, volt egy losonczi Bánffy Istvánné, Károlyi Kata hozományában is 1595¬
ben, egy újabb adatot 1603-ban gr. Thurzó Zsuzsána hozományának jegyzékében talá¬
lunk arra, hogy a szoknya más kelmebdl (zöld virágos bársonyból) készült, mint a
gyöngyös prémű virágos vont arany váll. A xvi. századbeli szoknya általában hosszú
volt, úgy hogy rendesen csak a czipő feje látszott ki, s a század utolsó tizedeiben rán¬
czos (44. 4, 45. 6. 54, 9. 57. 1—5.); alja kerekre volt vágya, az úszalyos vagy, mint
őseink nevezték, hosszú farkú szoknyák csak a század végén kezdenek feltünni (57. 11.).
A szoknya föle és alja más szinű kelmével volt kihányva vagy vetve (44: 4. 45. 6.
57. 1—3.), p. Paksy Kata szoknyái közt 1539-ben a vörös színű kamuka és skarlát
szoknyák aranyos vagy fekete bársonynyal, egy kék tafota, meg egy szederjes gránát
szoknya vörös bársonynyal, egy fehér s egy testszínű sztannet alja vörös vagy szederjes
kamukával, föle vörös vagy szederjes barsonynyal. A xvi. század második felében nem¬
Felső köntös.
Spanyol köntös.
Szoknya.