Stranica 332 [332]
Suba.
Kozsok.
Haczuka.
We AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
57. 4, 5); feje cs alla régi német szokás szerint van körül¬
valamivel korábbi képén (XVII. 8.) láthatni.
ábrázolva; a
tott ujji (v. 6. 94 9.
kendézve, mint a hogy Haller Ruprechtné
A Thurzd-leanyok hasonló szoknyában, felső köntös nélkül vannak : ae
szoknyatijj felső része bő és hólyagos, könyökön alul hosszú és szűk kézelőben végző¬
dik; fejükön könnyű kalap (barret) van.
A xvi. századbeli magyar női viseletnek
volt. Télen, nyáron viselték különböző kelméből, vont aranyból, bársonyból, kamuká¬
ból, tafotából, atlaszból, gránátposztóból, sztanetből sat. s vadbőrrel, pegyvettel (vad¬
macskával), tengeri vagy fekete nyúllal, nyesttel, hiúzzal, rókamállal bélelték. A század
első harmadában, mint Haller Ruprechtné képén látjuk (XVII. 8.), a suba sarkig ért,
újja nem volt, s a bélésből a suba szélére külső prém is jutott; a század második har¬
madában gyakran megtörtént, hogy a bélés és külső prém más bőrből volt, p. 1539¬
ben Paksy Kata vörös subája nyúlmállal, Csapy Fruzsináé 1558-ban rókamállal volt
bélelve, amannak galléra és préme pedig pegyvethát, emennek eleje és galléra nyest
volt. A század derekától kezdve, a mikor a könnyebb fajta menteszerű női felöltő jön
divatba, a suba alakja is változáson ment keresztül. Az 50-es, 60-as és 70-€s évek női
divatját megtaláljuk Budavárnak egy 1572-ben kiadott, de mindenesetre korábbi lát¬
képén (57. 5.), aztán egy 1572-ben Antwerpenben megjelent munkában (54. 9.) s a
Jost Aman-féle 1586-ki «Theatrum Mulierum»-ban (57. 4.). A suba, melyet egy 1552-ki
leltár szerint mentének, egy 1558-iki szerint pedig «haczoka módra, készült subának is
egyik legfontosabb ruhadarabja a suba
kezdenek nevezni, ezeken a képeken már a testhez simul, az övön fölül összekapcsolták
egy boglárral vagy mint 1570-ből olvassuk, szines selyemmel s arany, ezüst fonallal
elegyesen kötött stiri gombsorral, alján kissé szétvált, nyakán s alján vont aranynyal,
bársonynyal volt szegélyezve ; térdig vagy azon alul érő lecsüngő hosszú ujja a válltól
kezdve félig föl volt hasítva s csakis disztil szolgált. 1580-tól kezdve találjuk az okleve¬
lekben az öreg, nagy vagy hosszú és kurta vagy kis subákat egymástól megkülönböz¬
tetve. A hosszú subát még valami fél századig emlegetik, mig a kis suba Apor Péter
korában is divatban volt. Ez utóbbi, mely ugyanezen időtájt Ausztriában, Cseh-, Szász¬
és Lengyelországban is divatozott, körülbelől csipőig (57. 1.) vagy épen csak derékig
(54. 5.) ért s ép úgy bélelve volt vadbérrel, mint a hosszú suba, prémezete azonban
többnyire aranyos kötésű, arany-, ezüst paszomántos, gyöngyös volt és zsinórral diszí¬
tették. Nevezték kozsoknak vagy kozsucskának is, különösen a cseh és lengyel határ¬
szélek felé. Rendesen a vállra vetve hordták. ;
Könnyebb fajta és szintén rövid női felső ruha volt a haczuka, a mit 1560—80
közti oklevelek emlegetnek. Készítették bársonyból, kamukából, atlaszból és tafotából
s kihányták zsinórral, vont aranynyal és ezüsttel s a ruha színétől különböző (vörös
vagy fekete) bársonynyal. Kelméje és diszítése néha egyezett a szoknyáéval, máskor
különbözött tőle. Bélése nem volt s úgy látszik, újja sem. Én legalább azt hiszem,
sphie: F SP oe rea