Oldal 306 [306]
Diszítés.
Ékszerek.
Szövetek.
ne A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
A ló fejét, sot még a farka tövét is tollakkal, tobbnyire strucztollal diszitették, mint
pl. II. Lajos emlékérmén látjuk (44. 9. V. 6. még 50. 5.). A sallangos farmatring
ép úgy előfordul a székelyföldi falfestményeken, a XV. század első felében (30. 1. 31. 2),
mint később a Jagellók alatt (47. 5.) a bojtos csótár azonban (47. 5., 48. 5. 7. IL,
még 50. 5) Csak a xv. szazad vége felé kezd feltünni. A czimeres Iotakardkat (XIII.
II. 44. 9.), melyek csaknem az egész lovat befödték, rendesen csak tornákon vagy
egyéb ünnepélyes alkalomkor használták ; régi magyar neve, a czaprong már a Zsig¬
mondkori szójegyzékekben előfordul. A zablánál jellemző volt a nagyon hosszú 5 alakú
feszítő rúd (43. 6. 14.). A kengyel trapezidomu volt, talpa azonban körívbe ment át s
alja leffentyűszerű lemezzel volt ellátva. (36. 8, 12., 43. 10.) A ló farkát hosszúra hagy¬
ták s vagy szabadon csüngött le vagy pedig, mint a korábbi időkben, csomóba kötöt¬
ták (81. a. 48, 3) 5"
A diszítésmódhoz tartozott a hímzés, kivarrás, az ékszerek különböző neme, minők :
a kösöntyű (kesente), násfa (vagy nasava), a mi alatt a lovagrendek jelvényeit is értet¬
ték (egy 1465-ki oklevélben olvasható ugyanis «unum signum militare Nasfa vocatum),
kösöntyű kötő (kesen kete) vagy akasztaló, a higy vagy fülbevaló, aranytó, (aran theu),
nyakláncz, dolmánygomb, süvegboglár, stb. a mit nemcsak elől, tollbokrétatartónak, hanem
a süveg tetején is alkalmaztak sat. Mindezek ki voltak rakva ékkövekkel, gyémánttal,
szafellal (zafir), veres szafellal (rubin), jaczintokkal, berla gyöngygyel (berilus) vagyis
türkiszszel, aztán fejér vagy igaz gyöngygyel stb., ezek közé tartozott a hegyi kristály
is, a miből készült Harczias Fridrik szász választó fejedelem Zsigmond által ajándékozott
kardjának markolatgombja; az ékszerek készítésénél kitüntek a xv. századbeli magyar
ötvösök a sodrony- vagy filigránmunka előállításában, a mit oly módon egyesítettek a
zománczozással, hogy a filigrán adta meg a rendesen virágból álló rajz körvonalait,
mig a mezőt a különböző színű zománcz töltötte ki; a nem egyházi czélra készült tár¬
gyak közt e korszak legbecsesebb ilynemű emléke Harczias Fridrik imént említett kard¬
jának hüvelye. (36. r. a—b.) A bőrmunkán, rendesen öv- vagy lószerszámszíjon alkal¬
mazott arany- vagy ezüst fonalas kivarrás volt a majcz.
Mekkora volt a fényüzés a xv. században, egy pár egykorú tudósításból látjuk.
Eschenloer Péter, a pfalzi választó fejedelemnek Mátyás és Beatrix menyegzőjére
(1476.) küldött követe írja, hogy még a kocsisok is arany gombos bársonyruhában
voltak s a három ezer lovagból álló kiséret, mely Mátyással Beatrix elé ment, csak
úgy HGYs OKT az aranytól, ézüsttől, gyöngytől és drágakőtől; a koronázás alkalmával
a boszniai SEN, Ujlaki Miklos ruháját arany, ezüst, gyöngy és drágakő borította
areny myahlancza ule mee (vagyis körülbelül '/, kilogramm) súlyú volt, rajta 300 fas
mant és egyéb ZETŐ egyebek közt egy ezer forintos zafir; a Budára való vonulás
alkalmával Mátyás aranynyal és gyöngygyel borított vörös ruhát viselt.
A szövetnemüek közt a Zsigmondkori szójegyzékek többféle posztót említenek
;