Oldal 304 [304]
140 A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
telegdi Szt.-IstvAn-képen (29. 2.) találom a Xv. század első feléből; pore flee bot¬
nak is. A xv. század vége felé s a xvi. század elején a gerezdes fejű pacer os ee
jednek el (45. 3., 46. 3., 50. 1., XVII 11.), melyek a tollas buzoganytol eels külön¬
böztek, hogy félkorong alakú lemezekből voltak összeállítva, úgy hogy a fej körvonala
gömbidom s ezenkivül a lemezek vastagabbak is, nagyobb számuak is, (12, 16, 18, 24
stb.), mint a tollas buzoganyoké. Ugyancsak a Xv. szazad masodik felében divatozott
az ú. n. gothikus buzogány (42. 2, 4, 5., XV. 6.), mely végén kicsúcsosodó 4 lemezé¬
vel közép helyet foglal el a csatacsillag és tollas buzogány k6zo6tt. (209)
Sarkantyt. A sarkantyú arányainak megnövekedése lépést tartott a vasöltözék kifejlődésével.
A legnagyobb sarkantyuk a xv. szazadban voltak, (37. 7—9., 40. 7., 41. 1—2., 45. 1,
5.), alak szerint részben a xiv. századbeli formákhoz csatlakoznak, csakhogy minden rész
arányosan megnagyobbodik, részint újabb idomváltozatok alakúlnak, pl. olyanformán
hogy a régebbi idom egyes részeinek aránya módosul, kis sarokvashoz hosszú rúd
járul (42. 6, 10.); egy más változatot a széles lemezü sarkantyúk képeznek (42. 11.),
ezeknél a sarokvas szára már egyenes s nincs ívalakban vagy könyökszerüen meghaj¬
lítva; a rúd hosszusága megfordított arányban szokott lenni a lemez szélességével,
minél szélesebb a lemez, annál rövidebb a rúd s megfordítva, minél hosszabb emez,
annál keskenyebb amaz. A hosszú és nagy sarkantyúk divatja a xv. századdal végződött,
a XVI. század elejétől kezdve ismét visszatértek a kisebb méretű formákhoz. (42. 7, 8.)
Lovagrendek. A középkori magyar vitézi élet külső jelvényei közt kiváló szerepe volt a lovag¬
rendek jelvényeinek. Három magyar lovagrendről van tudomásunk, ú. m. a Róbert
Károly által 1326-ban alapított Szent-György-lovagok szövetkezetéről, aztán a Sárkány¬
rendról s Krisztus kinszenvedésének lovagjairól. Az elsőről létezésén kivül egyebet nem
tudunk; az utolsó emlékét, melyet Mátyás király alapított 1472-ben, a müncheni kir.
könyvtár egy xv. századbeli kézirata őrizte meg, német szövegben közölvén az alapító
levelet; e szerint a rend tagjainak hivatása az volt, hogy a törökök ellen egymást köl¬
csönösen védjék s jelvénye egy arany vagy ezüst koszorúból állt, mintha három tövis¬
ből fonták volna össze, benne oszlop, kötéllel átkötve s rajta keresztben lándsa és nád¬
szál spongyával, alatta lánczocskán vörös kereszt csüngött I. N. R. I. felirattal
alján s két karján 3 szeg volt, jobb karjáról korbács, bal karjáról seprő csüngött le,
közepére pedig pálcza volt helyezve. A rendnek két osztálya volt, az aranyos mely a
főnemeseket illette meg; a közép nemesek ezüst jelvényt viseltek. a
Actin, Ezen lovagrendrél, mely talán csak a tervezés stádiumában m
időkben szereztünk értesülést. Annál többet tudunk a
mond a XIV. század végső éveiben alapított, bár az ala
1408 decz. 12. kelt s itt az eretnek hussziták elleni ku
kitüzve. Itt is két osztály volt;
keresztről lecsüngő sárkány volt:
, a kereszt
aradt, az utóbbi
Sárkány-rendről, melyet Zsig¬
pító levél egy évtizeddel később,
zdelem van a lovagok feladatául
az elsőbe csak 24-en tartoztak s jelvényük dicsfényes
a kereszt hosszában ng gu (quam) miserirorg eft ae,