Stranica 301 [301]
A, KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. ay)
ellátott koronghoz erősített; ennek magyar neve talán «kakas» volt, a mit később a
puskara vittek át, a németek s franczidk «nuss»-nak, «noix»-nak vagyis «did»-nak
nevezték, a mely névnek azonban nálunk semmi nyomát sem találom. A korongalakt
kakas az agy belsőrészében egy emelty
erü ravaszszal volt kapcsolatban, melynek az
agy alsó felén kiálló végével a felajzott íjjat elpattintották. A számszeríjjnál használt
nyilvessző négyélü nehéz vashegygyel volt ellátva (43. 8.), vadászatnál nagy vadra,
zergére a villaalakú nyilhegyet is használták (28. 21. v. 6. 43. 12, b.); a rövid nyil¬
vessző puha fából készült s alsó végén kétfelöl vékony fakéregből álló szárnynyal volt
ellátva. A járomalakú régi kézijak helyett a kétféle fából készült vagy csonttal bélelt s
a fa hajlatával ellenkező irányban görbített török íjjak a xv. századtól kezdve mind¬
inkább elterjedtek (45. 2 — 47. 5.); a tegezt és puzdrat most is az ővre erősítve jobb¬
oldalt s nem a hátukon hordtak.@>
A puskát Mátyás király serege kezdte használni. A török elleni hadi fölszerelésé¬
nek egykorú német jegyzéke a különböző fajta ágyúkon kivül két ezer kézi puskát (Handt¬
puchse) és három ezer szakálas puskát (Hackenpuchse) említ. A kézi puska (scopitus)
Boeheim szerint arasznyi hosszuságu csőből állt, mely hátul rudban folytatódott s
gyürüben végződött; az olaszoknál a könnyü lovasság 1460 körül kezdte használni,
nyakbavetett szijon hordta s lövéskor bal kézzel tartva egy a nyereg előkápájára erősí¬
tett villára helyezte és kanóczczal sütötte el. Mivel azonban ilyen módon a puska erő¬
sen rugott, hogy azt ellensulyozzák, a cső nyilása alatt a puskát erős kampóval látták
el, a miről az ilyen puskákat őseink «szakalas»-nak, a németek «Hakenbtichse»-nek
nevezték el s az volt a rendeltetése, hogy lövés alkalmával a falra vagy fatörzsre fek¬
yal ellatni. Nálunk a
tetett puska rugását feltartsa. 1470 körül kezdték a puskát faág
puska legrégibb ábrázolását Kánthor B. 1509-ki czimeres levelében (44. 2.) találjuk. (°°)
A kard a xv. század első felében hosszu, egyenes és kétélű volt, mint a nyugoti
népeknél, két kézre való egyenes és hosszu markolattal, mely rendesen korongidomu
vagy pedig közepén csonka kúpalaku kidudorodással ellátott kerek gombban végződött.
(36. 2.) Ilyet találunk a datált emlékek közt a Szlopnay család 1432-ki czímeres leve¬
lében (32. 11.), minden ilynemü magyar emlék közt pedig legérdekesebb az a minden
valószínüség szerint hazánkban készült sodronyzománczos, pirosbársony hüvelyü és
lapos kristálygombban végződő kard (36. 1.), melyet Zsigmond király ajándékozott
Harczias Fridrik meisseni őrgrófnak, midőn 1425 aug. 1. Budán választófejedelmi
rangra emelte. A keresztvas többnyire egyenes volt, de már a lefelé görbülő formák is
kezdenek feltünni a xv. század első felében (36. 2.), mig Mátyás korától kezdve az w
"alaku keresztvassal ellátott kardok voltak leginkább használatban (42. 15, 17.), mig a
markolatgomb vágott végü lapos négyszög, közepén kidudorodassal ellátva. (36. 3. 42.
15, 17.) A xv. szazad vége felé s a XVI. század elején a gerezdelt gémb-, tojasdad¬
vagy körte alaku markolatgombok voltak a legdivatosabbak. (40. 7.)
A puska.
Hegyes, k.
és széles tőr.
ű