Stranica 300 [300]
Számszeríjj.
Kézíjj.
nee A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
nevet nem ismerte, a történeti magyar név a kotorgard. Egyik változata csaknem sza¬
bályos négyszög, jellemző sajátsága a közép részén felülről lefelé futó félköralaku
kidomborodas; ilyet találunk Berekszói Péter 1448-ki czímeres levelében (35. 1. —
XIII. 8.), többször előfordul I. Miksa császár u. n. «Zeugbticher»-jeiben, legnevezete¬
sebb emléke pedig az a Mátyás király nevével és czímerével ellátott kotorgard (43. 15.)
mely a párisi invalidusok házának tulajdonát képezi s másolatban a M. N. Muzeum¬
ban is megvan. Miksa császár «Triumphzug»-jaban a magyar urak ugyanilyen, csak¬
hogy valamivel nagyobb paizszsal vannak ábrázolva (XVII. 10 — 11.) A kotorgárd egy
másik változata volt a Mátyás- és Jagellókori huszárpaizs (XV. 1, 3 — 45. 5 — 47.
4 — 48. 5.), mely teknőalakúan volt meghajlítva s már nem képezett olyan szabályos
négyszöget, mint az előbbi, hanem felső jobb sarkán a lándzsa számára bevágással volt
ellátva, bal sarka pedig fölfelé kanyarodott úgy, hogy a fejet is eltakarta. Mindegyik
változat rendesen festett virágokkal, czirádákkal, alakokkal volt diszítve s közép részén
gyakran kiálló boglárral ellátva, mit őseink szlávosan uzának neveztek. A xv. század¬
beli könnyü paizsok közé tartozott még a kis kerek ökölpaizs (Faustschild, francz. boce,
bocete, olasz: brochiero), régi magyar nevén bolda (l. XIV. 11), mely alapjában véve
nem más, mint a honfoglaláskori «vért», csakhogy xv. századbeli formája Olaszország¬
ból, meg Provenceból terjedt el s jött hozzánk is. A nagy, nehéz gyalogsági paizs, a pavez
(pavois) vagyis a sajátképeni paizs úgy látszik, csak Mátyás korában, a fekete sereg föl¬
állításával nyert nálunk nagyobb elterjedést. Boeheim a Miksa-féle Zeugbuchra hivat¬
kozva, cseh eredetűnek mondja s a magyarságnál való használata is a csehekkel hoz¬
ható összeköttetésbe. A fekete sereg magva ugyanis tudvalevőleg Giskra meghódolt
cseh harczosaiból állt, már pedig a cseheknél ez a paizsforma a XIv. század vege tele
megvolt, egyik legérdekesebb emléke ezen idétajbdl a turini fegyvertarnak az a cseh
fölirattal és IV. Venczel cseh király (1378—1419) monogrammjaval ellátott paizsa, mely
az ezredéves országos kiállításon is be volt mutatva (rajzát közölte Szendrei Hadt.
Eml. 561); ellenben az ilynemü kétségtelen magyar paizsok csakis Mátyás király
monogrammjával vagy czímerével fordulnak elő (XV. 2, 4.); jellemző sajátsága a felső
részének közepén kiugró órr, a közép részén végig futó s lefelé rendesen kiszélesedő
hát, alja ívalakban van elydgva.°°
Szintén a fekete sereggel hozható kapcsolatba a számszeríj vagy Xv. századbeli nevén
szomoszerigy (zomoserig), számszírigy nagyobb elterjedése, mely gyalogságnak volt a
fegyvere, mig a lovasság tovább is a könnyű kézíjjat használta. A xv. századbeli szám¬
szeríjj (43. 12.) fő alkatrészei, az ív és agy fából készültek, vasszerkezet csak a későbbi
időkben fordul elő; az ívre kétfelé hasított karvastagságú fát használtak, középrészéből
zsinórral erősen hozzáfűzött vaskengyel állt ki, melynek az volt a rendeltetése, hogy
felhuzáskor a harczos a lábát bele téve, az ívet a földhöz szorítsa, miközben vaskam¬
póval húzta fel a húrt vagy ideget, melyet egy az agy közép részén levő s bevágással