Stranica 284 [284]
Palast.
126 A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
a Triumphzug (XVII. ro, 11. 45. 3.) és Weisskunig (XVII. 9, 47. 1—3, 6.) I. Miksa
császár számára készített képei tanusitjak, fOurainknak ez volt a rendes viselete; a
Haller család czimerkényve mentében ábrázolja az 1531-ben meghalt Haller Pált
(XVII. 7.); mentét vagy subát visel a Fuggerek anyakönyvében Thurzó György (46. 3.) ;
mentések a Weisskunig magyar huszárai (48. 3, 5, 6.); sőt a történelmi arczképcsarnok
egy a xv. század végénél semmiesetre sem későbbi képe szerint a magyar királyi
viseletbe is bejutott (40. 9.), a mit a szepeshelyi oltárkép Szent Istvánja is tanusít,
mely a xv. század utolsó éveiben Szapolyay István megrendelésére készült. Mindezek¬
ben kétféle változatot különböztethetünk meg; volt egy könnyebb fajta (mente), mely
térdig vagy valamivel alább ért, meg egy sarkig érő nehezebb fajta (suba), mely rend¬
szerint prémmel volt szegélyezve és vadbőrrel bélelve, a nyaka mindegyiknek le volt
hajtva vagy kerek gallérral ellátva, az újj a váll alatt fel volt hasítva s rendszerint
lecsüngve hordták, az újjat helyettesítő kivágás csak a subának nevezhető nehezebb
felöltőnél szokott előfordulni; a ruha összefoglalására többnyire széles, lapos négyszögü
csatot alkalmaztak, ritkább a gombsor, mig a ruhaújj hasítéka rendesen gombsorral
volt ellátva. A suba, schaube, a xv. századbeli német viseletbe is átment; német írók,
mint p. Hottenroth, kik a keleti viseletmódot nem ismerik, a «Schaube»-t a «Tappert»
(tabirruha) további átalakulásának tartják, de ők is megjegyzik, hogy a Tappert
tunika jellegű volt, melyet a fejen át öltöttek föl, a «Schaube» pedig elől végig föl
volt hasítva, tehát csakugyan nem lehet más, mint a magyar «Suba» átvétele. (98
A palást az egész időszak alatt használatban volt. Fejedelmi személyeket rend¬
szerint palástosan ábrázolnak az egykoru emlékek, igy találjuk az érmeken Sz. Lászlót
(XIV. 2. 34. 5—6.) s ugyanót a nagyszebeni oltárképen (37. 6.) a xv. század derekáról,
emitt széles hermelingallérral, amott keskeny prémes palástnyakkal: Hunyady János
palástja szintén lehajtott gallérral van ellátva (XIV. 10.), mig Hunyady Lászlóé (XIV. 1.)
gallér és nyak helyett csak keskeny prémmel van szegélyezve; Mátyás király — úgy
látszik — nem kedvelte a palástot, ellenben II. Lajosnak a Thun-Hohenstein család
tescheni könyvtárában levő, Burgkmayr János által festett egykorú képén (46. I.) ismét
czobolyprémes nyaku palást látható. Ez volt a palást szokásos formája, mig Zsigmond
király miseruha alaku palástot viselt, mely két oldalt nyitva volt, csak a vállnál foglal¬
ták össze; ilyen palásttal találjuk a Lochner István által 1444 körül festett kölni oltár¬
képen, úgyszintén azon a xv. század első feléből származó képen (33. I.), mely őt a
trónon ülve ábrázolja, a mint két alsóbb néposztálybeli alak tojást és lisztet vagy borsót
ajánl fel neki, a Domenico Bartolo által 1431 körül készített sienai mozaikon azonban ő is
a szokott, kerek galléros és a mell közepén csattal összefoglalt palástban van ábrázolva.
De nemcsak fejedelmek, hanem az előkelőbb osztályhoz tartozók is viseltek palástot.
Igy az aacheni magyar zarándokokat ábrázoló képen (XIII. 1. 34. 1.) egy térdelő ifjut
látunk széles prémes galléru és szalaggal összekötött palástban; a nagyszebeni oltárkép