Page 281 [281]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. see s a kormányzó és Hunyady László vörös márványból készült sarcophagjanak hiányos oldalait a későbbi időkben, talán a mult században, eredetileg oda nem tartozó fehér márványlapokkal egészítették ki, melyek késő renaissancekori hadi jelvények mellett a Kendy-czímert, a nyíllal átlőtt medvetalpat tüntetik föl s ez többeket arra a véleményre vezetett, hogy a két siremlék nem is a Hunyadyaké, hanem a Kendyeké volt s csak a xvi. század dereka felé, vagy még később készültek. A Kendyekre vonatkozó részletek azonban Varju Elemér szerint, ki ebből a szempontból tüzetesen megvizsgálta a két emléket, félreismerhetlenül toldások, a mit az anyag különbségén kivül még az is bizonyít, hogy mig Hunyady László pánczélzata (V. 6. XII. 1.) tiszta gothikus s egészen megfelel a Mátyás korabeli vértezetnek, a lábánál oldalt alkalmazott Kendy-czímer cartouche-a határozottan a Xvi. század második felére vall. A kormányzó viseletének (V. 6. XII. 10.) szabatosabb meghatározására épen Mátyás korából hiányzik az összehasonlításul alkalmazható anyag, mert az emlékek vagy korábbiak egy pár évtizeddel, vagy későbbiek, szintén 20—30 évvel, maga Mátyás pedig a renaissancekori olasz viseletben van feltüntetve; de annyit a hézagos anyagból is látunk, hogy a palást és az övig sűrű gombsorral ellátott, alján. kissé kihajtott szélü térdig érő dolmány szorosan egyezik a Xv. szazad dereka táján vert magyar aranyak Szent Lászlójának viseletével (34. 5, 6.), eltérést csak abban találunk, hogy a dolmány felálló magas gallérral, a palást pedig lehajtott gallérral van ellátva s bár ez a xvi. század második felében is divatozott, nem kell feledni egyfelől azt, hogy a felálló ruhanyakat a xv. század második felénék viselete is alkalmazta (35. 5, 6.) s utóbb annyira meghosszabbodott, hogy a xvi. század elején lehajtott gallérrá vált (44. 1, 10. 45. 1.), másfelől pedig s ez egyenesen kizárja a Kendyek idejét, hogy a xvi. század második felében az újj nélküli palást kiment a divatból, a gombsort pedig rendesen sújtással, zsinórral látták el, s ha hiányzik is a sújtás, a gombsor sokkal ritkább volt s nem olyan sűrű, mint a xv. század dereka felé; az alacsony, kerek kalpagot, habár Báthory István lengyel király korában is megvolt, szintén ismerték a xv. században, még pedig többféle változatban (XIV. 9, 13.) az elől alkalmazott kis ellenző egyik Nagy Lajos korabeli süvegváltozattai függ össze (X. B. 4. XII. 3.). Szentgyörgyi György gróf (Tr 1467) siremlékén a hasonló alaku kalpag ellenző nélküli (XIV. 13.), de az is meglehet, hogy a hajfürtök miatt nem vehető ki egész tisztán a kalpag minden részlete. Vegyük még ehhez azt, hogy a sarcophag két oldalán levő dombormüvek magyar és török lovascsapatok közti ütközetet s a csatából győztesen, török foglyokkal visszatérő magyarok menetét ábrázolják, a mi semmikép: sem vonatkozhatik a Kendyekre, meg hogy a magyar vitézek ugyanazt a súrű gombsoros dolmányt viselik, mint a kormányzó, sisakjuk pedig a Mátyáskori «salade» (43. 3. V. 6. XIV. 11.): minden kétségünk . megszünik, hogy e sarcophagot ne Mátyás király vagy Szilágyi Erzsébet készíttette volna Hunyady János emlékére 1470—80 kor. Szükségesnek tartottuk ezt a részletes megvitatást, mert Mátyás uralkodásának 16*
