Page 281 [281]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. see
s a kormányzó és Hunyady László vörös márványból készült sarcophagjanak hiányos
oldalait a későbbi időkben, talán a mult században, eredetileg oda nem tartozó fehér
márványlapokkal egészítették ki, melyek késő renaissancekori hadi jelvények mellett a
Kendy-czímert, a nyíllal átlőtt medvetalpat tüntetik föl s ez többeket arra a véleményre
vezetett, hogy a két siremlék nem is a Hunyadyaké, hanem a Kendyeké volt s csak a
xvi. század dereka felé, vagy még később készültek. A Kendyekre vonatkozó részletek
azonban Varju Elemér szerint, ki ebből a szempontból tüzetesen megvizsgálta a két emlé¬
ket, félreismerhetlenül toldások, a mit az anyag különbségén kivül még az is bizonyít,
hogy mig Hunyady László pánczélzata (V. 6. XII. 1.) tiszta gothikus s egészen megfelel
a Mátyás korabeli vértezetnek, a lábánál oldalt alkalmazott Kendy-czímer cartouche-a
határozottan a Xvi. század második felére vall. A kormányzó viseletének (V. 6. XII. 10.)
szabatosabb meghatározására épen Mátyás korából hiányzik az összehasonlításul alkal¬
mazható anyag, mert az emlékek vagy korábbiak egy pár évtizeddel, vagy későbbiek,
szintén 20—30 évvel, maga Mátyás pedig a renaissancekori olasz viseletben van fel¬
tüntetve; de annyit a hézagos anyagból is látunk, hogy a palást és az övig sűrű gomb¬
sorral ellátott, alján. kissé kihajtott szélü térdig érő dolmány szorosan egyezik a Xv. sza¬
zad dereka táján vert magyar aranyak Szent Lászlójának viseletével (34. 5, 6.), eltérést
csak abban találunk, hogy a dolmány felálló magas gallérral, a palást pedig lehajtott
gallérral van ellátva s bár ez a xvi. század második felében is divatozott, nem kell
feledni egyfelől azt, hogy a felálló ruhanyakat a xv. század második felénék viselete
is alkalmazta (35. 5, 6.) s utóbb annyira meghosszabbodott, hogy a xvi. század elején
lehajtott gallérrá vált (44. 1, 10. 45. 1.), másfelől pedig s ez egyenesen kizárja a Kendyek
idejét, hogy a xvi. század második felében az újj nélküli palást kiment a divatból, a
gombsort pedig rendesen sújtással, zsinórral látták el, s ha hiányzik is a sújtás, a
gombsor sokkal ritkább volt s nem olyan sűrű, mint a xv. század dereka felé; az
alacsony, kerek kalpagot, habár Báthory István lengyel király korában is megvolt,
szintén ismerték a xv. században, még pedig többféle változatban (XIV. 9, 13.) az elől
alkalmazott kis ellenző egyik Nagy Lajos korabeli süvegváltozattai függ össze (X. B. 4.
XII. 3.). Szentgyörgyi György gróf (Tr 1467) siremlékén a hasonló alaku kalpag ellenző
nélküli (XIV. 13.), de az is meglehet, hogy a hajfürtök miatt nem vehető ki egész
tisztán a kalpag minden részlete. Vegyük még ehhez azt, hogy a sarcophag két oldalán
levő dombormüvek magyar és török lovascsapatok közti ütközetet s a csatából győz¬
tesen, török foglyokkal visszatérő magyarok menetét ábrázolják, a mi semmikép: sem
vonatkozhatik a Kendyekre, meg hogy a magyar vitézek ugyanazt a súrű gombsoros
dolmányt viselik, mint a kormányzó, sisakjuk pedig a Mátyáskori «salade» (43. 3. V. 6.
XIV. 11.): minden kétségünk . megszünik, hogy e sarcophagot ne Mátyás király vagy
Szilágyi Erzsébet készíttette volna Hunyady János emlékére 1470—80 kor.
Szükségesnek tartottuk ezt a részletes megvitatást, mert Mátyás uralkodásának
16*