Stranica 273 [273]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. wits
közepén boglár fogja össze, felső kéntésének újja a könyökig fel van hasítva s lelóg,
a könyöktől fogva az alsó köntös kézfejig érő szűk újja is látszik. Ugyanilyen annak a
nőnek a ruhaújja, a ki az idegen népek bejövetelének csoportozatánál a kun viseletü
férfi mögött ül a nyeregben; lábát is eltakaró formátlan hosszú fehér köntöse ugyan¬
olyan vágású, minő a kun felöltőé, a jobb válltól rézsut megy balfelé s már a hónalj
alatt érinti a baloldalt. Fején mindkét oldalt kicsúcsosodó sapkaszerű lapos főkötőt
visel, mely két vagy három zsinórral van az álla alatt megkötve. Egészben véve hasonló
ehhez annak a nőnek a viselete, a kit a Kun László korabeli tatár betörés képén tüntet
föl, csakhogy itt fátyolféle kendő is látható a nyak köré csavarva, melynek régi
bessenyő-kun neve a hétfalusi csángó barancsik szóban maradt fenn; a felső ruha szine
sárga, a szűk újju alsó ruháé zöld. A Képes Krónika szerint ez tatár nő s igy a kun és
tatár női viselet egyforma volna. De Rubruguis szerint a tatár nők főkötője egészen
más volt. «Az asszonyok — mondja — fakéregből vagy más igen könnyű anyagból
készült fejdíszt hordanak, mely hengeralakú s két kézzel átfogható ; magassága azonban
van egy rófnyi, tetején négyszögletes, mint valami oszlopfej. E fejdíszt, mely belül üres,
selyemmel vagy más értékes kelmével vonják be, fönt pedig fénylő tollakkal és ékkövekkel
díszítik s tetejébe pávatollakat szúrnak. 9 :
A lábbelit a hosszú ruha rendesen eltakarja, úgy hogy a képeken a megnyúlt hegyes
czipőorrnál egyéb nem látható, a mi különben mutatja, hogy a nők ebben is követték
a férfiak divatját."
A fegyverzetben ép úgy, mint az öltözetben, az Anjouk alatt szintén többféle vál¬
tozást látunk. Eltünt az az újjnélküli, hosszú és lebernyeges bő fegyverkabát, a mi a
XIII. században divatozott s a mit a XIII. század végéről vagy a xIv. század elejéről
való kigyósi niellós arany csatton is megtalálunk (22. 8. 28. 23.) s helyette a testhez
álló rövid hadi felöltők terjedtek el, melyeknek egyik s mindenesetre a régi magyar
hadi viseletből örökölt neme volt a már említett újjnélküli dolmány-korszovágy, igen
gyakran kemény bőrből készítve, úgy hogy — mint a Képes Krónikában Örs vezér
képén látjuk, hol a válltól a hónaljig terjedő vágás egész világosan elválasztja a külön¬
ben hasonló színű hosszú s felálló nyakú felöltőtül (v. ö. XII. 6.) — már magában is
pánczélul szolgált, a mit az olasz Villani is a magyarok hadi viseletének mond. Másik
volt a szintén említett s alávarrt vattával vagy vászonnal ellátott bambusiwm, melynek
csak a neve maradt meg, de egész előállítása különbözött a xIII. századbeli bambusiumtol.
Nagy Lajos uralkodásának vége felé, tekintve a Szent Simon koporsóján rövid redős
kabátban ábrázolt alakokat, úgy látszik már a hadi viseleten kívül is használatban volt.
. Hiszen a vattázás is elvesztette tulajdonképeni czélját, hogy t. i. a fegyvercsapás súlyát
mérsékelje, a piperkőczöknél ugyanis a század utolsó harmadában ez már oda fajult,
hogy eltüntesse a testalkat hiányait, domborúbb mellet s a nőkéhez hasonló gömböly¬
ded idomokat mutasson.(77
Kun női viselet.
Lábbeli.
Fegyverzet.
A hadi felöltő
nemei.