Oldal 265 [265]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. WO?
bevonulását ábrázoló jelenetnél (27. 6.), többször megtaláljuk Aquila freskóin, így pl.
Veleméren, aztán Turnicsén, hol a leányrabló kun és társai vannak így ábrázolva,
ezenkívül a székelyföldi gelenczei Sz. Margit-legendán is ilyen kalapot visel az apród
(29. 3.); használata, módosított formában, egész a xvi. század közepéig követhető.
A különböző süvegformák közt a Képes Krónikában a különböző népek bejövetelének
ábrázolásánál kettőt olyant találunk, minőt máshol nem alkalmaz. Egyik az ismert
tölcséralakú magas zsidó süveg, minőt a középkorban Európaszerte viseltek a zsidók
s nálunk is többször előfordul a freskókon, p. Martyianczon, sőt a kevésbbé ismert
keleti- népek ábrázolásánál is, így pl. Aquila J. a turnicsei Sz. László-legendán zsidó¬
süveggel látta el a kunokat s a gelenczei Sz. Margit-legenda festője az antiochiaiakat ;
viszont a zsidókat is találjuk másféle, kunos és magyaros süveggel ábrázolva, pl. a tót¬
laki falfestményen. A másik süvegforma elől hasított karimával van ellátva, teteje
kupola-alakú, mely keskeny és magas érczcsúcsban végződik (26. ir.) ez úgy látszik
a belső-ázsiai tatárok vagy mongolok süvege volt.
A süveget különböző módon diszítették. A magyar süveg karimája XIII. századbeli
szokás szerint el volt látva gyöngygyel, ékkővel vagy pitykékkel, gombokkal (XII. 4.
25. 9., 13.), ellenben a kun süvegnek a tetejét diszítették, hegyétől karimájáig kivarrták
vagy szintén pitykékkel rakták ki. Keán bolgár fejedelem süvegének fehér selyemből
készült teteje a vágás irányában egy sárga csikkal van ellátva. A pávatoll-bokréta, a
mi a Reimchronik szerint IV. Béla korában volt divatban, a xiv. század dereka felé
már nem volt szokásos; a század első felében Igmándi Lőrincz vajda és Zécheni
. Tamás vajda pecsétjein sisak dísznek találjuk (26. 15., 18.), de már a Képes Króniká¬
ból teljesen hiányzik, másféle tollbokréta is csak egyszer fordul elő, a magyarok bejöve¬
telének képén. (XI. 2.) Annál jobban elterjedt a tollbokréta Nagy Lajos uralkodásának
vége felé, mint Sz. Simon zárai koporsójának képei mutatják; még pedig az Anjouk
által kedvelt struccztoll, melyből egy vagy három szálat tűztek a süveg elejére s bog¬
larral szoritottak le (27. tsz) a
Az Anjoukori haj- és szakalviselet sok tekintetben különbözött a xu. szazadbelitél.
Nem fontak többé gyöngyöt és ékkövet a hajba és szakalba, mint IV. Béla idejében
s a II. Endre korabeli borotválkozás is kiment a divatból, mert igaz ugyan, hogy a
Képes Krónikában többször előfordul a csupasz arcz, különösen a harczosoknál, de
ezzel — úgy látszik — csak a fiatalságukat akarta a festő feltüntetni; hiszen a kül¬
földiek már ezen időben is magyar szokásnak tartották a szakálnövesztést s magában
a Képes Krónikában találunk rá adatokat, hogy ugyanazt az egy személyt, mint pl.
Sz. Lászlót a kunnal való birkózás jelenetében csupasz arczczal ábrázolja (25. 16.),
később pedig — idősb korában — mar szakálosan. A hajat megnövesztették, úgy,
hogy a vállat verte, így találjuk már Róbert Károlyt hátrafésült hosszú fürtökkel a
szepes-váraljai freskón s ez a szokás Nagy Lajos korában is megmaradt, a mire a
14"
Zsidó és tatár
süveg.
Süvegdiszítés.
Haj- és szakál
viselet.