Stranica 257 [257]
OCR
Magyar befolyás a nyugati divatban. Az anjoukori dolmány. 8 A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. tepert királya (17. t. 1.), a déloroszorsz4gi csészetarts szobrok (20. t. 5.) s mas emlékek tanusítják, régóta jellemzi a kelet-európai viseletet. Nyugoton azonban egész a I századig ismeretlen volt. Ott még a xiv. század kezdetén is az ingszerű tunika volt divatban, melyet a fejen át öltöttek föl, mint az inget. A xiv. század folyamán azonban Európaszerte elterjedt a végig hasított s gombbal vagy zsinórral összefoglalt testhez álló kabát, mely mind szükebbé és rövidebbé vált, úgy hogy egyetlen egy ránczot sem vetett, csak a felső czomb közepéig ért s az öv, melyet a csipőn kissé lazán leeresztettek, inkább csak díszül szolgált, mintsem a felöltő összefoglalására. Weisz szerint a felöltőnek ezen gyökeres átalakulása a xiv. század dereka felé Francziaországból indult ki, de tulajdonképeni hazájának alighanem több joggal tekinthetjük Magyarországot, hol az átalakulásnak, a milyen formában a régebbi tunika helyett a most már igazi kabátnak nevezhető felöltő a xiv. század közepén feltűnik, összes előzményeit feltaláljuk. Habár nyomról-nyomra képes emlékekkel nem is követhetjük, hogyan fejlődött és módosúlt a velenczei Sz. Mark-templom xu. századbeli úgynevezett scytháinak (magyarjainak) és indusainak (törökjeinek) dolmánya, mivé lett egy század mulva, IV. Béla korában, a mikor a Reimchronik már szúknek mondja, aztán megint félszázaddal később, midőn Péter zbraslowi apát a magyarok rövid mentétt (curtas mentes) emlegeti, a ae aztán a Nagy Lajos korabeli dolmany vált belőle, a minének a Képes Kronikabol ( , XII. 5. 25. 1.) vagy Aquila Janos festményeibél (26. 8.) ismerjük s ilyen — az egész Nyugot-Europaban feltalaljuk: mégis a másfél vagy épen kétszáz évnyi időköz ellenére is a két dolmányforma épen azokban a lényeges sajátságokban egyezik egymással, a mik a xiv. század dereka körüli franczia felöltőt élesen megkülönböztetik az alig félszázaddal előbb divatozó ingszerű bő és hosszabb tunikától. A magyar befolyást még szembetünőbb módon megállapíthatjuk, ha figyelembe veszszük azt a képet, melyet Weisz újkori viselettörténetének I. kötetében (67. |. Fig. 37. a. jelzéssel) az 1340—1400 közti franczia kabát alakjának feltüntetésére közöl; ezen felöltő alsó szegélye véges végig teljesen olyan alakú csüngő diszítéssel van elérve, minőnek azt a honfoglalás- és Árpádkori magyar leletekből ismerjük s a melyekről már föntebb, a 86-ik lapon részletesebben szóltunk. (V. ö. III. tábla, 59 A testhez álló rövid, elől hasított s az övig gombbal, kapocscsal vagy zsinórral összefoglalt, az övön alól kissé bővebb, redős dolmány tehát az Anjoukornak olyan ruhadarabja, melyet a magyarság mindenesetre az Árpádkori viselettől örökölt s bár a XIv. század folyamán ezt a ruhaformát a magyaréhoz hasonló szabással és egyéb jellemző sajátságaival együtt egész Nyugot-Európában megtaláljuk is, semmiesetre sem volt az, a ki azt átvette. Dolmánynak nevezzük, bár adatot felhozni, hogy akkor is ez volt a neve. De a magyar az Anjoukorból nem tudunk rá a név «korszovagy- -dolmany» alakban már a Zsigmondkori szójegyzékekben előfordul, jóval korábbi tehát. semhogy eredetét , gy a janicsárok viselete után az ozmdn-tordkség befolyására kellene visszavezetni. A Képes
