Oldal 251 [251]
OCR
Gyoles. Vaszon. Bérkészitmények. Vörös bőr, irha, szattyán. Varga. Szücs. A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. ójegyzék moritnak, mór színűnek, a mely klevélben is feltalálható." tartományokban, Csehszinűleg ezt nevezi a schlagli és beszterczei Sz elnevezés (de panno morit) már egy 1348-ki 0 ő ; Lenszoveteket, vásznat, gyolcsot leginkább a nyugoti szé a oe a a 8 Lal x itorlavaszonbol készült karpitot (corti Morvaországban és Szilézidban készítettek. Egy vitor : ie oe nam sive velum de lineo panno) IV. Béla korából Bezter fia Demeter neje emlit veg a A (139) f oes közt a szines, nevezetesen es ies af a Arpad-koron át tartott. Kétségtelen bizonyságul szolgál ee ae ae a psalterium, mely II. Endrét piros csizmában ábrázolja. Készítőik a Nate 0. me oe ból még Taksony korában bevándorolt izmaelitak voltak, kiknek egye Bore IC a es járás előtt Pest volt. Régi magyar nyelvem ezeket nevezték marmgyáláamede: Tőlük a el a németek az irha-készitést s 8 valószinü, hogy a szaltyán-készítéshez 1s ess Weisz Herman szerint legalább — a szattyan körülbelől a xl. századtól kezdve a nyued népeknél sem volt ismeretlen. Ugyan 6 mondja, hogy a marokkói és cordovai bőrkészítmények is el voltak terjedve a XxII—XxIII. században s így föltehető, hogy a kordován vagy a Zsigmondkori szójegyzékek szerint garduan bőr az Arpádkori magyarságnál is használatban volt. A ruhabélésnek és ruhaszegélynek használt vadbőrök feldolgozása ősi iparág volt a magyaroknál; a szúcs ép olyan tősgyökeres magyar mesterember, mint a varga. A középosztálynál kétségkivül a farkasbórös, meg ravasz- vagyis rókatorkos és rókamálos menték, garnácziák, tunikák s egyéb felöltők divatoztak ép úgy, mint a későbbi időkben; a Add- és evetbór is el volt terjedve, hiszen az Árpádok alatt a hódászok külön társadalmi osztályt alkottak s az xevetbőr-gereznáts a «ravasz-gereznávab (prémmel) együtt a Zsigmondkori szójegyzékek is említik. Az előkelők főleg a nyest (marturina, mardelina) és a «pegyvet» (petymeges, pettyes) vadmacskabort (varium, vario) kedvelték. Igy például Bors ispan neje sokszor emlitett 1231-ki végrendeletében vadmacskabérrel szegélyezett tunikajat (tunicam foratam cum pellibus variis) és skarlat felsétunikajat (supertunicale de scarleto forratas de pellibus variis) hagyja nővérének és unokahuganak. László esztergomi prépost 1277-ben a szederjes szinű palástja alatt levő s vadmacska hasából való vadbőrökről, menyétbőrrel bélelt garnaciájáról és vadmacska hátával bélelt kamalin-garnaciájáról rendelkezik. 1306-ban Isep fia Jób ispán említi neje nyestbőrös palástját, melyet két márkáért zálogosít el. A Pápa nembeli Miklós vadmacskabőrös tunikáját és egy másik, hermelin-bérrel bélelt újjnélküli tunikáját hozza s I 317-ki végrendeletében. Ezek mellett, mint Anonymusból tudjuk, kedvelték a nyuszt: b6rt is.(14°
