Oldal 251 [251]
Gyoles. Vaszon.
Bérkészitmények.
Vörös bőr, irha,
szattyán. Varga.
Szücs.
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
ójegyzék moritnak, mór színűnek, a mely
klevélben is feltalálható."
tartományokban, Cseh¬
szinűleg ezt nevezi a schlagli és beszterczei Sz
elnevezés (de panno morit) már egy 1348-ki 0 ő ;
Lenszoveteket, vásznat, gyolcsot leginkább a nyugoti szé a oe a
a 8 Lal x itorlavaszonbol készült karpitot (corti
Morvaországban és Szilézidban készítettek. Egy vitor : ie oe
nam sive velum de lineo panno) IV. Béla korából Bezter fia Demeter neje emlit veg
a A (139) f
oes közt a szines, nevezetesen es ies af a
Arpad-koron át tartott. Kétségtelen bizonyságul szolgál ee ae ae a
psalterium, mely II. Endrét piros csizmában ábrázolja. Készítőik a Nate 0. me oe
ból még Taksony korában bevándorolt izmaelitak voltak, kiknek egye Bore IC a es
járás előtt Pest volt. Régi magyar nyelvem ezeket nevezték marmgyáláamede: Tőlük a
el a németek az irha-készitést s 8 valószinü, hogy a szaltyán-készítéshez 1s ess
Weisz Herman szerint legalább — a szattyan körülbelől a xl. századtól kezdve a nyued
népeknél sem volt ismeretlen. Ugyan 6 mondja, hogy a marokkói és cordovai bőr¬
készítmények is el voltak terjedve a XxII—XxIII. században s így föltehető, hogy a kor¬
dován vagy a Zsigmondkori szójegyzékek szerint garduan bőr az Arpádkori magyarság¬
nál is használatban volt. A ruhabélésnek és ruhaszegélynek használt vadbőrök feldol¬
gozása ősi iparág volt a magyaroknál; a szúcs ép olyan tősgyökeres magyar mester¬
ember, mint a varga. A középosztálynál kétségkivül a farkasbórös, meg ravasz- vagyis
rókatorkos és rókamálos menték, garnácziák, tunikák s egyéb felöltők divatoztak ép úgy,
mint a későbbi időkben; a Add- és evetbór is el volt terjedve, hiszen az Árpádok alatt
a hódászok külön társadalmi osztályt alkottak s az xevetbőr-gereznáts a «ravasz-gerez¬
návab (prémmel) együtt a Zsigmondkori szójegyzékek is említik. Az előkelők főleg a
nyest (marturina, mardelina) és a «pegyvet» (petymeges, pettyes) vadmacskabort (varium,
vario) kedvelték. Igy például Bors ispan neje sokszor emlitett 1231-ki végrendeletében
vadmacskabérrel szegélyezett tunikajat (tunicam foratam cum pellibus variis) és skarlat
felsétunikajat (supertunicale de scarleto forratas de pellibus variis) hagyja nővérének és
unokahuganak. László esztergomi prépost 1277-ben a szederjes szinű palástja alatt levő
s vadmacska hasából való vadbőrökről, menyétbőrrel bélelt garnaciájáról és vadmacska
hátával bélelt kamalin-garnaciájáról rendelkezik. 1306-ban Isep fia Jób ispán említi
neje nyestbőrös palástját, melyet két márkáért zálogosít el. A Pápa nembeli Miklós vad¬
macskabőrös tunikáját és egy másik, hermelin-bérrel bélelt újjnélküli tunikáját hozza
s I 317-ki végrendeletében. Ezek mellett, mint Anonymusból tudjuk, kedvelték a nyuszt:
b6rt is.(14°