Stranica 223 [223]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 63
Ez a viseletmód teljesen nyugot-európai. Ugyanazt a térden alól éré s a mell
közepén összekapcsolt köpenyt, ugyanazt a szük ujju, a nyak körül, a felső karon és
kézelőn széles paszománttal szegélyezett s a köpenynél csak valamivel rövidebb ingszerü,
hasiték nélküli tunicát, ugyanazt a gyöngyökkel diszített s bokáig érő czipőt, a női
viseletben ugyanazt a lábfejig lenyúló szük ujju hosszu inget s föléje húzva a rövidebb,
de igen bő ujju felöltőfélét találjuk a pécsi domborműveken is, mint a minő a nyugoti
népeknél volt elterjedve körülbelől a xi. század végeztéig.
A pécsi domborművek korára nézve két vélemény áll egymással szemben. Henszlmann
Imre szerint a franczia eredetü Bertalan, pécsi püspök (1219—45.) készíttette, még pedig
a cluny-i apátság szobrászati iskolájához tartozó mesterekkel, holott Gerecze Péter
szerint a domborművek nem lehetnek későbbiek a xii. század elejénél. Ez utóbbi eset¬
ben megelőzik a velenczei mozaikképek korát s maga a viseletmód, a milyen fejlődést
vett nyugoton, csakugyan arra vall, hogy Bertalan püspökségénél korábbi időszaknak
felel meg, igy például a tunica, mely előbb csak térdig ért, a XII. század vége felé már
annyira meghosszabbodott, hogy csaknem a bokáig nyúlt le, a XIII. század első felé¬
ben pedig azon fölül alsó része hasítékkal volt ellátva, a mire a pécsi domborművek
nem szolgáltatnak példát; a felső kar és kézelő diszitése is a XII. századon túl már
elmaradt.°°) *
Úgy látszik tehát, hogy a pécsi domborművek a velenczei mozaikképek előtt diva¬
tozó magyar vagy szabatosabban mondva magyarországi viseletmódra vetnek világot, a
miből az tünnék ki, hogy a x1. század vége felé, x11. század elején a nyugoti viseletnek volt
nálunk nagy divatja. Számba kell azonban vennünk, hogy a domborművek csupa bibliai
dolgot ábrázolnak, készítőjük mindenesetre külföldi minták után dolgozott, hihetőleg maga
is olasz vagy franczia, vagy bármiféle más külföldi mester volt, a kire csekély befolyást
gyakorolt a magyarországi környezet s ezért nem vitt be az általános nyugoti viseletmódba
valami egyéb különleges sajátságot, a mi az itteni szokásoknak felelne meg, mindössze
a gubás és bocskoros s hátra fésült, hátul kerekre nyirt, hosszu haju, tarisznyás pászto¬
rokban van valami nemzeties vonás (19. 15—16.), csakhogy az sem magyar, hanem szláv
vagy oláh, ez a népies elem pedig Felső-Olaszországban sem lehetett ismeretlen. De
bár nem tartom valószinünek, hogy a nyugoti viseletmódnak olyan általános elterjedése
lett volna nálunk, mint a minőre a pécsi domborművek utalnak azzal, hogy hiányzik
korától fogva megindult nyugoti áramlat neim maradt hatás nélkül nemzeti viseletünkre.
A legszembetűnőbb befolyást, mint már föntebb is utaltam rá, abban találom, hogy
az úri és ünnepi viseletben a csizmát fölváltotta a nyugotiak czipője, majd pedig a
. byzanczi befolyás alatt a szalaggal felkötött bocskor; a mente alól kilóggó ing s a nyu¬
otiak tunicája közt eredetileg sem volt valami lényeges különbség s föltehető, hogy a
ugoti divat befolyása alatt a szines szövetből készült inget felső részén is ellátták
A pécsi dombor¬
művi :
(19. 95. 75
15—26. 20. 12.)