Stranica 222 [222]
Női viselet.
62 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
ésbő igelé jdoni < neki. Az a
mennyit a szláv eredetiinek gondolt elnevezésből eddigelé tulajdonítottunk a
: n. indusokon és scythakon látunk, használatban
harisnyaszerti szűk nadrág, a mit az ú. er cee
volt ugyan a byzancziaknal is, de csak a népvándorlás vége felé fue eh gegebben a
római korból örökölt «caligay járta, a mely csak térdig ért, az alsó Epa pedig mez¬
telen maradt. Nyugoton még a Karolingkori frank viseletben is két Kkülönbozerenkea
darabnak találjuk a nadrágot és az az alsó lábszárra huzott, térdig éré een szol
Ellenben keleten a tricotszerű nadrág már a Szasszanidakori csataképeken előfordul
(14. 3—4.), sőt pikkelyekkel borítva még előbb, a Trajanus oszlop pages eee
viselték. (II. A. 1—3. 1.). Mindez azt mutatja, hogy a xu. századbeli magyar nadrag,
a mint azt a velenczei scythak és indusok képei után ismerjük, egyenesen keletről
hozott ruhanemű, nevére is hihetőleg majd valamelyik kaukázusi nyelvben bukkanunk
rá s eredetileg hadi öltözék volt, míg a díszlábravaló — legalább a Szasszanidakori
divat tartama alatt — bő gatyából állt.§7
Mind az ú. n. indusoknal, mind a scytháknál feltűnik, hogy térden alul oldalt a nad¬
rág valamely rávarrt levélalaku paszomántféle diszítéssel volt ellátva. Ennek a byzanczi
képeken is nyoma van s még a XIV—xv. században is szokásban volt, mint az oláh¬
országi zárdák okleveleinek byzanczi eredetű miniaturejei s Mircse vajdának ardsisi képe
tanusitja, melyeken a térd alatt átkötött harisnyaszerti nadrágon elől a szalag alatt egy
más szinű kelméből álló négyszögalaku ékítmény látszik.)
Az igaz hitre tért scythák közt egy térdelő női alakot is találunk (20. 9.), kinek fejre¬
valója alacsony, féltojásdad alaku süvegszerű főkötőbüűl áll, mely alul fatyollal-van körül
csavarva, a fátyol hátul csokorba van kötve s a hát közép részéig érő két rojtos ágban
végződik. A nő felső testét, mely körülbelől csak a derékig látható, hosszú ujju, bő és
szétálló kabátféle födi, a férfiak dolmányához hasonlóan ez is rézsutosan, egyik válltól
a tulsó oldalon levő csipő irányában van hasítva, a hasíték szegélydiszítéssel van ellátva.
A nő felső karját ép úgy, mint a férfiakét, széles karperecz diszíti. Hogy ez tényleg
karperecz s nem pedig a ruhára varrt paszománt, világosan látható a második indus
alakjánál (20. 7.), a mennyiben a kép félreismerhetlenül feltünteti, hogy a ruha ujja
össze van szorítva a karika által.
Ezekben foglalható össze a velenczei mozaikképek után a XII. századbeli magyar
viselet, mely a novgorodi kép (21. tábla) s a déloroszországi kun szobrok egyik csoport¬
jának (20. tábla) tanusága szerint, mint a későbbi századokban, úgy ekkor is a kelet¬
európai viselethez csatlakozott s attól csak egyes részletekben különbözött, minő pl. az,
hogy a kunok megtartották a csizmát s tőlük vagy a bolgároktól az oroszok is átvet¬
ték, süvegük magasabb volt, mint a magyar s alján prémes karimával volt ellátva.
Ugy lente, hogy egyik kun szobron a csizmaszar is prémmel van szegélyezve. Ettől a
keleteurópai viselettél lényegesen különbözik az a viseletméd, a mit a pécsi székes¬
egyház XII. vagy XIII. századbeli domborművei tüntetnek föl. .