Stranica 218 [218]
Labbeli
Boeskor divatja.
8 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
ee wiser vanike eye igen tehetjük
hordott. Mindez arra mutat, hogy a velenczei képcsoportozatok korát nem igen jük
későbbre a xu. század második felénél.
Van egy más szempont is, a mi ezt bizonyítja. ae : a
A legszembettinébb változás, a miben a velenczei scythák és indusok viselete elfer az
ősmagyar viselettől, a lábbelinél észlelhető. Mint az előbbi fejezetben late minden
arra vall, hogy a honfoglalók magas száru csizmát hordtak, az Arpadok alert azonban
a pécsi székesegyház xi. századbeli dombormtiveinek s mas emilee tanusaga szerint
(19. tabla) a könnyebb fajta lábbeli, saru vagy czipő és bocskor használata terjedt els a
csizma idővel a középkoron át annyira háttérbe szorult, hogy, mint Bonez Od6n is meg¬
jegyezte, az uri viseletet feltüntető emlékekben nyomát sem találjuk. Mivel pedig a leg¬
alsóbb néposztályhoz tartozó s nagy részben szláv eredetü pásztorok, szolgák, cselédek
is bocskort hordtak, a mint a pécsi domborművek pásztorainál (19. 15—16.) is látjuk,
könnyen azt hihetnénk, hogy a csizma teljesen kiment a használatból. De lovas népről
ez bajosan tehető föl. A nyugoti lovagok s az ő szokásaikat követő magyar urak, midőn
tetőtől talpig vasba öltöztek, nélkülözhették ; a könnyü magyar lovasnak azonban szüksége
volt rá. S hogy használta a későbbi időkben is, arra nézve van egy közelebbi adatunk:
A föntebb említett Márk-féle krónika irja ugyancsak a XII. század dereka táján kelet¬
kezett részében, hogy midőn Szent László Krakkót ostromolta, a magyarok a sánczokhoz
vocreáv-ban vagyis Boncz O. magyarázatához csatlakozva, csizmaszárban hordták a
földet. A Nagy Lajos korabeli festő a Képes Krónikában az akkori divat hatása alatt
harisnyának festi az xocreáts. Mindezeket szem előtt tartva, arra az eredményre kell
jutnunk, hogy az Árpádok korában a csizmaviselet ugyan nem szünt meg, de lassankint
póriassá vált. Azok a gyöngygyel, pitykével ékített s finomabb piros bőrből készült dísz¬
csizmák, melyek a 976—1025. között uralkodott II. Basilios császár képének tanusága
szerint (17. 3.) a honfoglalás után egy századdal a byzanczi udvarban is elterjedtek,
körülbelől egy századdal később már nálunk is kimentek a divatból, az ünnepi viseletnél
még azok is könnyebb fajta lábbelit öltöttek föl, a kik, mint a lovas vitézek, életmódjuk
nál fogva rá voltak utalva a csizma használatára.)
Az a kérdés már most, lehetett-e olyan időpont s melyik volt az, midőn a bocskor
nálunk olyan elterjedést nyerhetett, minőről a velenczei képek tanuskodnak? A bocs¬
kor a honfoglalóktól itt talált szlávoknak volt a viselete, kezdetben tehát csakis a leg¬
alsóbb nép-rétegnél volt használatban. Hogy a felsőbb körök
a byzanczi udvar befolyása adhatott alkalmat. Történelmileg tudjuk, hogy a görög befolyás
a magyar királyi udvarban I. Géza király idejétől fogva kezd nagyobb jelentőségre
emelkedni; Dukas Mihály császár (1071—1078) koronát küld «Geobitznak (Gyeóvicsnak)
a hív uralkodónak, Turkia kraljanak» s Géza Nikephoros Botoniates (1078—1081) ay
eves te Helena Még erősebb lesz e befolyás a Komnenosok Uralma alatta
XII. században, midőn Almos, Borics és Géza herczegek s II. László és IV. István Kon¬
ben is elterjedjen, arra csakis