Stranica 212 [212]
Kantár. Csótár.
Zabla. Patkó,
(x2. 1—3., 6.)
Nyereg.
ig A HON FOGLALASKORI MAGYAR VISELET.
(vagy farmatringrol) csüngtek le két
átmérővel, a melyek valószinüleg a szügyelőről 3 es
szélességü) szijvég, melyek a
oldalt s nyilvan ide tartozik a ket nagyobb (4 cm.
farmatringrol jobbról és balról lelóggó hosszabb szíjra (v. ©. M7, 0, 17) a
mazva, ezenkivül hihetőleg mindegyik szíj mellett jobbról is, balról is egy rövidebb
és keskenyebb szíj csüngött alá (v. ö. 18., 8—9.) S ezekhöz tartozhatik a me lasebb
1-8 és 2-2 cm. szélességii szijvég; van aztán 45 db o6—2°8 cm. széles boglar kétféle
változatban és kilencz korongos boglár 1-8 cm. átmérővel. (IV. A. 35+ 22, cael 95
7., 29. — 16. 2., 9.). Szintén a lószerszám diszítményei közé tartoznak a verebi, gödöllői,
battai sat. boglarok. (IV. A. 19. — 10. 107125 30—31.). A paripa szügyénél Pilinen
egy szívalaku nagyobb lemezt s egy ehhez hasonló kisebbet találtak; ugyanilyet a battai
leletből is ismerünk; ezek kétségkivül a szügyelő sallangjai voltak (16. 11—12.).7?
A kantár szerkezetében a honfoglalás ideje körül már valamennyi ma használatban
levő alkatrész megvolt, mint a nagyenyedi Sz. Demeter-kép lovasa (14. 2.) s egy középkori
kaukázusi emlék (17., 8.) mutatja, holott a népvándorlás korában még hiányos volt, a
déloroszországi hunn fejedelem lovának nincs homlokkötője, az orrszíjat is — úgy
látszik — valami érczlemez helyettesítette, a nagyszentmiklósi vitéznél ellenben az orrkötő
hiányzik, mig a homlokkötőt már alkalmazták. A középszibériai jeniszeimelléki szikla¬
kép turk lovasánál (4., 3.) orrkötőt találunk homlokkötő nélkül. A ckantárs szó külön¬
ben ép úgy török eredetü, mint a «gyeplé», a kantárral egy jelentésű «fék» azonban
az ősmagyar szókincshez tartozik s Budenz szerint a «fej» szóval függ össze. A sallan¬
gos kantárt, a mi annyira el van terjedve a magyarságnál, a honfoglalás ideje körüli
emlékeken nem találjuk, mindamellett aligha igaza nincs Huszkának, hogy a honfog¬
lalóknak már kellett ismerniök, mert eredete egész az asszirokig nyomozható vissza.
Ugyan 6 a csótár keletkezését abból magyarázza, hogy azon szövetnek volt a szegély¬
diszítménye, melyet a lóra huztak. A lónak ilynemü felöltöztetése mar a parthusok óta
szokásban volt a turánoknál és perzsáknál (v. 6. 16. 4), erre varrták azokat a pikke¬
lyeket, melyekkel a Trajanus-oszlop jazigjainak lovait egészen beborítva latjuk (3. 1.);
a byzanczi taktikák szerint a honfoglalédknal sem veszett ki ennek hagyománya, lovaik
elejét ők is vérttel látták el, a mi csakis ilyen szövetféléből, nemezből vagy bőrből álló
takaró lehetett. A honfoglaláskori zabla két változatban fordul elő; egyik (12. 2.) már
a népvándorlás korából is ismeretes s két oldalt rúdalaku feszítővel van ellátva; a
kettős, egy nagyobb és egy kisebb karikával ellátott csikózabla (12. 1.) legelőbb on
fozíleléásikori leleteinkben tűnik föl. Patkónak a leletekben még semmi TOMA, sincs ;
a szó arra mutat, hogy a szlávoktól került hozzank.(74)
A nyereg használata körülbelől egy évezreddel megelőzte a honfogl
elnevezés megvan szibériai nyelvrokonainknál is (osztyákoknál :
‘nairy), a török-tatár népeknél is («ingir», tigerv, a
tehát, midőn a magyarok
alás korát. Az
; “noger», voguloknál :
; Siica jeher», «ejger»), olyan időből való
és szibériai ugorok még egymás szomszédságában éltek, de