Stranica 210 [210]
a A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
gombok s nagyobb fajta kerek boglárok, nagyobb szívidomu ipey eecbb ag füles
§ ‘ evelii viragszirmot ábrázoló és hatszögü pitykék,
egyik oldalukon korivben végződő
gombból és szívidomu sallangból álló
sallangok, paizs- vagy szívidomu, három |
viráglevél- és növényinda alaku szíjdiszítmények,
hosszukás négyszögü boglárok és szíjvégek, kerek
csüngők, ezenkívül a szeged-királyhalmi leletből ismerünk ae
a J. szerint nem a tulipannak, hanem a pavatollnak az utánzása.
pitykéknél és gomboknal a diszités abból
egy tulipanidomu csatot,
a mely azonban Huszk:
Diszitéstik különböző; az egyszerübb kerek
áll, hogy középrészük kerek bemélyedést képez s aranynyal van futtatva (10. 9.; 16. 20.),
másik változatnál épen ellenkezőleg közepük félgömb alakban kidudorodik s egy be¬
vésett s aranynyal futtatott kör választja el a pityke szélétől; a diszesebb példányoknál
a kidomborodó középrészt apró körök, négyszögek vagy sugarak környezik, úgy hogy
a pityke 12—16 apró szirmu virághoz hasonló (10. 26., 27.). A növényornamentum
különben a legkedveltebb ősmagyar diszítési motivum az ékszereknél is; a legjellem¬
zőbbek s leggyakoribbak közé tartoznak a Szasszanidakori izlésben készült palmetták
(tarczali, neszmélyi boglároknál) azután az előbbiből tovább stilizált indás ékítmény
(pilini szijvég), mely csúcsán három levelü szárból indul ki s alján két felé ágazva
csúcsa felé visszahajlik (IV. A. 16.), továbbá a nárczisz alaku négyszirmu virág, minő a
nagy-teremiai, szeged-bojarhalmi, székesfejérvári, balkányi sat. rhombus idomu boglá¬
rokon fordul elő s végül a pilini, törteli, csornai, tolna-szántói sat. leletekből ismert
három- vagy négyszirmu rózsa, mely az eddigi megfigyelések szerint a lószerszám bog¬
lárain szokott előfordulni (10. 6., 29., 16. 2., 9.). A csüngő diszitmények sallangja ren¬
desen madárfejre emlékeztető idomot vagy ebből stilizált növényékítményt tüntet föl,
míg a felső kerek gomb apró szirmu virághoz hasonló (10. 15., 16. 4., 6., 13—IV. A.
14., 15.). Allatalak csak kivételesen fordul elő; egy térteli szijvégen gyéngysoros keret¬
ben ugró szarvast találunk (IV. A. 6.), a bene-pusztai szíjvég pedig egyik oldalán griffet
ábrázol viráglevélbe menő végtagokkal (IV. A. 21.), mig a másik oldala a népvándor¬
láskori indadiszítést tünteti föl.
: E boglarok, pitykék, csüngők, gombok sat. mint" mar föntebb említettük, részint
az Ore voltak erösilbye, részint a ruha összegombolására szolgáltak, azok pedig, melyeket
a ee ae ehitettel. A bezdédi és kecskeméti lele¬
SS ee ne ee ae ie ne sei módon is alkalmazták a ruhá¬
oe. oa eee 2 oo és oe! Pityket talaltak, részint a
Se Ce ee harantosan egymástól egyenlő távolságban a
czombok körül, alattuk és fölöttük, úgy hogy kétségkívül a bőrruha alsó szegélyzetének
és a ruhaújjak végének diszítményei voltak, Egy másik (talán női) si . a a a
? on je ző eee sirban a kerek pitykék
a test közepe táján lelt több rétegű nemez darab külső felére s az alatta levő alsó
rétegre, tehát úgy a felső, mint alsó ruhára voltak erősítve (16. 2 ; a ő a levő alsó
pityke között meglehetős köz volt. Az elhelyezés szerint se < at Sy me fee
gclydiszitmények, se a ruha