Oldal 191 [191]
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. ou
rablokirandulasaik alkalmával öltik magukra. A régi magyarok kabátja s a törökök
dolmánja közt tehát inkább a használat módjában, mint az öltöny alakjában volt a
különbség, ez: pedig aztán a kelme minőségére volt befolyással. A honfoglalók kabátja
a náluk elterjedt legfinomabb kelmeneműekből készült, ugymint selyemből, melyet régi
hazájukban a közép-ázsiai és khorasszani, nagy kiterjedésü kereskedést űző városok
szolgáltattak a kelet-európai turánoknak, aztán arany szövetből, melyet Ibn Roszteh
szerint a byzancziaktól szereztek be. Ellenben a későbbi közép-ázsiai és anatoliai török¬
ség hadi felöltővé alakult «kabadion»-janal, a janicsárok dolmányánál a közönséges
posztó is megtette a szolgálatot.
A mi a régi magyarok hadi felöltőjét illeti, a már föntebb említett x—x1. századbeli
byzanczi evangelium magyarnak, bessenyőnek vagy más rokonfajta népnek tekinthető
lovasain kettős felöltő különböztethető meg. (17. tábla, 6—7.) A felső egész rövid, csu¬
pán derékig ér, hol öv szorítja össze s pikkelyekkel van borítva. Alatta szoknyaszerü bő
vászon ruha következik, mely valamivel a térd fölött végződik. Egy pár lovas ezen kivül
még vállra vetett rövidebb fajta köpenyfélét hord. Ugyanilyen hadi viseletben van ábrá¬
zolva az a X—xI. századbeli byzanczi császár (17. tábla, 3.), a kinek csizmáiról már
megjegyeztük, hogy azok csakis a kelet-európai turánok befolyása alatt terjedhettek el
Byzanczban. A különbség a lovasok és a császár felöltője közt csupán annyi, hogy
amazoknal a kar alsó része meztelen, mig emennél a felső ruha könyökig érő újján
kivül az alsó ruha is el van látva újjal, mely egész a kézfejig ér. Hasonló viseletet tün¬
tetnek föl a tatár hódítás előtti kaukázusi emlékek is (17. t., 4., 5.), csakhogy itt a felső
ruha már hosszabb, sőt a hagyományaik szerint magyar eredetü szvanok földjén levő
ecseri templom tryptichonjának egyik szentje (17. 5.) térdig érő pikkelyes felső ruhában
van ábrázolva s az alsó vászon ruhának csak egy keskeny szegélye látszik ki. Hogy ez
a magyaroknál is így volt, világosan mutatják a pécsi domborművek (19. 3.) s a hain¬
burgi u. n. Attilla-szobor (19. t., 9.), melyeknél a czombig érő felső ruhától határozottan
külön válik egy másik, égész térdig érő alsó ruha s ezenkivül a XIII. századbeli Reim¬
chronik is említi, hogy a magyarok fehér bő inge kilátszott szűk felsőruhájuk alól, sőt
úgy tetszik, egyik déloroszországi csészetartó szobron is (20. 6.) megkülönböztethető a
kettős, rövidebb és hosszabb felöltő. Alig lehet kétségünk, hogy a csángók és oláhok
kilóggó inge ennek a szokásnak a maradványa.)
Ha már most azt a kérdést vetjük föl, hogy az ősmagyar viselet maradványai közt
a már megállapított felöltónemeken kivúl találhatók-e vagy sem olyanoknak a nyomai,
melyeket a hadi viselet most leirt formáival lehet kapcsolatba hozni: a felelet nem
lehet más, minthogy a rövid felső ruhára a bőrből készült ködment s a posztóból készült
mentét mutatja a nyelv olyan ősi öltönydarabnak, melynek használatban kellett lenni
már a honfoglalás előtti magyarságnál; mivel pedig ezt egy térdig érő könnyebb fajta
hosszabb alsó felöltő fölé huzták úgy, hogy az utóbbi a rövid felöltő alól kilógott:
Hadi felöltő.
Ködmen, mente.
Ing, zubbony.