Oldal 190 [190]
Atilla, dolmány,
kabát = kaba¬
dion.
A HONFOGLALASKORI MAGYAR VISELET.
: Cae ee ete adhe BiG
De ha volt is dseinknél egy vastagabb posztobul készült kk ene...
felélt6k azon csoportja, melyet nem bőrből, hanem más amjegbű 1. ke ee a
vaszonbul vagy selyemből készítettek, mégis inkább a nyári viselethez ta ;
i itja , atillaszabasu
az előbbi fejezetben utaltam azon adatokra, melyek azt bizonyítják, hogy az ; ie
al előbb meghonosodott a kelet-európai turan népe
Eeen. ai magyaroknál is el volt terjedve annál
közt, joggal föltehető tehát, hogy ez a lebedi : et eons
is inkább, mert az Árpádok korára nézve mar abrazolatos emlékre is hivatkozhatunk a
velenczei Sz. Márk-templom egy pár mozaik-képében, minők : az lee bitte ne együhélk
és az indusok (20. 7—9.), melyeket nyilván a magyar viselet fölhasználásával es
tettek. A mai afilla s a korábbi századok dolmdnya tehát ennek a honfoglalás előtti
felöltőnek az egyes korszakok divatos áramlatai szerint bizonyos mértékben meet de
alapidomat folyton megőrzött maradványa. Ez magyarázza meg, hogy a kaukazusi kabar¬
doknal és cserkeszeknél a magyarokkal való egykori kapcsolat hagyomanyain kivül olyan
atillaszabásu felöltőt (cserkeszka) találunk, melynek magyaros jellege egy német ethno¬
graphusnak, a Kaukázusban sok ideig élt Erckert tábornoknak is feltünt. A kabardokról,
kiknek nemzeti neve teljesen azonos az Árpádhoz csatlakozott kabarok nevével, azt irja
Chantre, hogy hatalmuk korszakában az összes szomszéd népek csodálatának tárgyát
képezték, őket utánozták valamennyien, a lovagiasságra vonatkozó szabályaikat, törvé¬
nyeiket és hagyományos szokásaikat átvette az egész cserkesz nemesség s az ő viseletük
terjedt el a Kaukázus népeinél, miként Európában a párisi divat. Sokkal könnyebb
azonban megállapítani, hogy már a honfoglalóknál is használatban volt az atillaszabásu
felöltő, mint régi nevére rámutatni. Az «atillay nagyon is új elnevezés, akár olasz ere¬
detü, akár a «buda», szrinyiv sat. nevek mintájára alkotott szónak tartsuk. A «dol¬
many» a janicsárok felöltőjének volt a neve (dhólámán), nálunk kétségkivül csak az
ozmanlikkal való érintkezés idejében honosodott meg s nem tartozik a magyar nyelv
régi török elemei közé. De ha megvolt s egyes átalakulásai mellett is folytonosan
használatban volt a ruha, akkor nevének is kellett lenni s ez nem lehet más, mint a
specziális jelentésére nézve már egy kissé elhomályosodott s inkább csak a felöltő álta¬
lánosabb megnevezésére használt kabát szó, melyre vonatkozólag Konstantin császár a
byzanczi udvar szertartásairól szóló könyvében azt irja, hogy az udvari ebédre a turkok
vagyis a magyarok és a kozárok követei Saját «kabadion»jaikban (xaPúötoy) vezettes¬
senek be. A ckabadiom aztán, melyet némely byzanczi író perzsa viseletnek tartott, a
mint hogy 2) Szasszanida-viselet emlékei utan ezt nagyon természetesnek kell találnunk,
a byzanczi udvarban is meghonosodott. A kabát tehát kétségkívül a diszruhénak volt
i eae ee oe a ee is fg et a jelentésnek azon arnya¬
» hogy: Wal használt könnyebb fajta felaltét nevezzük kabátnak. (45)
Az etllaszebési térde érő felöltő a közép-ázsiai törökségnél is megvan, csak¬
hogy — mint Vámbéry írja a turkománokról — nem díszruhának használják, hanem