Page 187 [187]
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. 27
csupán félig-meddig kidolgozott állatbőrből készült s ujja egyiknek sincs. Kétségkívül ennek
a tovább fejlődése az udvarhelyszéki székelyek koczogánya, melyet szintén csak a köz¬
rendüek viselnek és zekeposztóbul készült derékig érő ujjast neveznek e néven. Tekintve
már most az elnevezés s így a ruhanemnek is török eredetét, a bessenyőkben kell
keresnünk azt a török népet, melytől a kaczagány ezen neme származik, mert a bes¬
senyő viseletet jellemezte a térdig érő, ujjatlan felső ruha.
A sarkig érő hosszú felöltőnem kizárása után is még háromféle régi felöltő emlékét
találjuk az olyan elnevezésékben, melyeket a nyelv honfoglalás előtti elemei közé kell
számítanunk. Ezek szerint kellett lenni egy olyan részint bőrből, részint nemezből készült
felöltőnek, melyet csak a vállra vetve viseltek. de a mely a föntebbiek után rövidebb a
subánál; kellett lenni aztán egy olyannak, mely a test körvonalaihoz inkább simult s azt
magukra öltve, a másik alatt viselték; ennél ismét nyomai vannak egy hosszabb fel¬
öltőnek, mely körülbelől a térdig, s egy rövidebbnek, mely a czombig vagy talán csak
a derékig ért. A régi elnevezésekből az is megállapítható, hogy mindegyiknél megkülön¬
böztették, ha az bőrből vagy könnyebb anyagból, abaposztóból, vászonból, selyemből
készült, a mi természetesen a ruha alakjára és szabására is befolyást gyakorolt; más¬
féle ruhaidom áll elő, ha például a rövid felöltőt bőrből vagy pedig posztóbul készítik,
az egyik a ködmen, a másik a mente.
A vállra vetett felső ruhának a már említett kaczagányon kívül még két ősi nevét Cubs szür.
ismerjük, a gubát és a szürt. Amaz subaszabásu bőrruha, újjnélküli, mint a suba,
melylyel gyakran föl szokták cserélni, de attól különbözik nemcsak azért, mert rövidebb,
hanem azért is, mert a szőrös része van kifelé fordítva s így a subadiszítés, a selyem¬
mel és bőrrel kivarrt virágok a gubán nem alkalmazhatók. A guba főleg a szamos- és
felső-tiszavidéki magyar népnél van elterjedve; régebben farkasbőrből is készítették,
mint a kaczagányt, ettől azonban szabása a leghatározottabban megkülönbözteti. Egész¬
ben véve a Kaukázus északi vidékén lakó népek «burka»-jahoz hasonló s ez egyenesen
arra vall, hogy a Dsordsánból (Khiva), Tabrisztánból és Azerbeidsánból beszerzett kaftán¬
féle, elől nyitott perzsa «kaba» vagy «kabah», melyet Ibn Haukal x. századbeli arab író
«kaba» néven a kozárok és szomszéd népek öltönyei közt említ, jóval a honfoglalás kora
előtt, a mikor a magyarság egy tekintélyes része még a Kaukázus fölött elterülő puszta¬
ságon tanyázott, alakult át gubává. Mi volt a rendeltetése ennek a vállra vetett, újj¬
nélküli, hosszabb, bő ruhanemnek, gubának, subának, köpönyegnek s más hasonlónak,
azt jól kifejtette Salamon Ferencz; arra való volt, hogy a kéz szabad használatának
akadályozása nélkül eltakarja a fegyvert, védje az íjj- és nyiltokot az eső ellen s magá¬
nak a harczosnak is védelmül szolgáljon a nyilak ellen. Hogy a gubát tényleg olyan
ruhának tekintették a kelet-európai turánok, mely a pánczélt helyettesítette, világosan
mutatja a magyar elnevezéssel szorosan egyező kun «chuba» szó, a mi alatt már nem
s pánczélruhát, hanem a perzsa «zirih» (a kun codexben «xire») szóval való magyarázat
ax