Page 186 [186]
26 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET.
magyar viseletet tünteti föl, továbbá a hainburgi régi TALHÍZSSZDE GE] ea a
domborművek (19. 3—4., 18—23.), valamint az 1200 körüli Dee ee ian : OSZ ee
fejének vadászó alakjai (20. 10.) valamennyien olyan felöltővel venues a Hehe va ny
a czombig vagy legfdlebb a térdig ér. Vegyük ehhez, hogy a déloroszorszagi coe
tartó szobrok alakjai, melyeket a xin. századbeli Rubruguis a kunoknak tulajdonit,
a kik azonban épen a név tanusága szerint az uralkodó úz vagy ewe elemen
a régebbi hun, kun népség tekintélyes tömegét is magukban foglalták, a, ezis oie
felöltő mellett térdig érő feléltével is előfordulnak (20. 1., 2., 3-, 6.): emnyi összhangzó
bizonyíték után arra az eredményre kell jutnunk, hogy a magyar viseletben a sarkig
érő felöltő csak a XxIII—XxIv. században elterjedt kun viselet befolyása következtében
honosodott meg. A posztóból készült ujjatlan köpönyeg, a bőrrel bélelt ujjas bunda
s aztán a bőrből készült, kivarrt alföldi ujjatlan suba, bár elnevezésük keleti ere¬
detre vall s az utóbbival szoros rokonságban levő felöltő Perzsiában is megvan, hol
nyilván a ghuzok közép-ázsiai ága, a turkománok terjesztették el, nem számíthatók a
honfoglaláskori magyar viselet maradványai közé. Mindezeket a kunok bevándorlásával
s még későbbi befolyásokkal hozhatjuk kapcsolatba.
A mi pedig a bessenyők térdig érő, de ujjnélküli felöltőjét illeti, ezt a magyar
népviseletben valószinűleg az alföldi köznép kaczagánya tartotta fenn, melyet jól
meg kell különböztetni a közönségesen ismert farkas-, párducz- vagy tigrisbőr-kacza¬
gánytól. Az elnevezés szerint (tatár «kuzsagan» u. m. összefoglaló, becsavaró vagyis
takaró) ez a ruhanem mindenesetre a törökségtől jutott hozzánk, hanem az a kacza¬
gány, mely az uri rendnél maradt fenn, előállítására nézve sokkal kezdetlegesebb,
mint a másik s midőn a honfoglalás korában élt Regino azt irja a magyarokról, hogy
ismeretlen náluk a vászon- és a ruha használata, hanem a hideg ellen csupán vadállatok
bőrével védekeznek: e leirasban, a «ruha» és az «allatb6r» ezen szembeállításában csak¬
ugyan az uri rend kaczagányát kell felismernünk, a mely a harczosoknál farkas- és
egyéb vadállat bőréből készült, az előkelőbbeknél pedig a késő korig fenmaradt hagyo¬
mányos szokás szerint párduczbőrből, még valószinűbben pedig — tekintve, hogy a
régi nyelvben csak az «oroszlanray és a «kaplonra» (tigrisre) volt kifejezés — külö¬
nösen oroszlán- és ritkábban tigrisbőrből. Ennek a kaczagánynak a használatát tehát
azon turk elemmel kell kapcsolatba hoznunk, mely a honfoglalóknál a vezérlő osztályt
képezte, melyről az egykoru byzanczi irók nem is nevezik máskép őseinket, mint
«turkoknak». Másféle török befolyásra kell visszavezetni azt a kaczagányt, melyet az
alföldi szegényebb néposztály visel, de már a gazdagabb paraszt sem hordja. Ez a kacza¬
gany szőrével befele fordított, eldl-hatul kiczifrazott, a fejnél dsszevarrt két birkabérbél
all, ugy hogy egyik birkabór elől a mellet, másik a hátat födi s oldalt mindkét felől
van összekötve, e műmes, a birka feje pedig le van vágva. Egész összeállítása külön¬
bözik tehát a másiktól, csak a névben s aztán abban egyezik amazzal, hogy mindegyik