Stranica 168 [168]
5 A SZKITHA-SZARMATA VISELET.
LAbbelinek szárnélküli könnyü czipdt hordtak a Trajanus-oszlop ae (tik
Főfegyverük nekik is, mint a szkitháknak, a nyíl volt. Egykoru irók ép ugy említik,
mint a hogy tanusítják a Trajanus oszlopán levő domborművek, hogy a nyilazásban
ők is megszerezték azt az ügyességet, a mit a nyugotiak több mint egy évezreden
keresztül mindig megbámultak az ujonnan feltünt turánokban, hogy a vágtató lovon
visszafordulva hátrálás közben is nyilaztak az ellenségre. Az {jj alakja olyan, minő volt
a szkitháké, ugyszintén nekik tulajdoníthatni a Magyarország területén többször talál¬
ható háromélü, apró bronznyilhegyeket. A tegezt, melybe a nyílvesszőt helyezték, a
hátukon hordták s nem oldalt, az övről lecsüngve, mint a szkithák s más turán népek.
a rövid, egyenes tór vagyis a szkitha akinakes lefelé hajló,
Egy másik fegyverük volt 2
mit a magyarországi leletek
rövid és széles keresztvassal s markolatgombbal ellátva, a
tanusága szerint néha a markolat végére erősített S keresztben álló rövid rúd helyette¬
sített; a tőrt nyakukba vetett szíjon hordták. Használtak ezenkívül Tacitus szerint, ki
ezt a jazigok törzsrokonairól, a déloroszországi roxolánokról szólva említi, hosszu kardot
is, a melynek emlékei közé tartozik a háromszéki Al-Doboly határában, az Olt vizében
lelt kétélü, egyenes vaskard (3. 9.); ennek markolata rövid, egy kézre való, bár Tacitus azt
mondja, hogy a kardot két kézre fogták; a markolat C alakban meghajló, felkunkoro¬
dott farku delfinben végződik, keresztvasa lefelé hajló széles lemezből áll, mely két
egymásnak hátat fordító, kifelé néző, fekvő leopárdot ábrázol. Lándsájuk az egykoru
irók szerint hosszabb fajta volt, ilyen az egykori jazig területen a nagykőrösi Földvár¬
ban lelt rómaikori barbár lándsa is.
Védő fegyvereik közt a paizs a szkithakhoz hasonlóan náluk sem fordul elő ; így
mondja Tacitus is, a Trajanus-oszlop jazig harczosainal sem találjuk. A sisakról, vala¬
mint a ruhájukra varrt s bronzpikkelyekből, vas- vagy simitott szarulemezekből álló
vértezetról már föntebb tettünk említést, itt azzal egészítjük ki, hogy a gyalog és lovas
harczosok vértezete közt abban volt a különbség, hogy a gyalogoknál csak a felső ruhára
varrták föl a pikkelyeket, ellenben a lovasság, mely testhez álló és bakancsszerű lábbe¬
libe gyürt szűk nadrágot s egész a kézcsuklóig érő hosszuujju, ellenben annál rövidebb,
csupán derékig érő és keskeny övvel leszorított felöltőt viselt, a Trajanus oszlopán levő
alakok szerint válltól bokáig pikkelyekkel volt vértezve, sőt masszagéta szokás szerint
lovaikat is teljesen elborították a pikkelyes lemezek. A pikkelyes vérten kivül már a
sodronyosvért sem volt náluk ismeretlen, előfordul a Trajanus-oszlop alakjain s leleteink
közül a népvándorlás elejéről származó czikói temető egyik sirjaban t
szemeket ezen vértezetbdl.(*9
Ékszernek a magyarországi leletek szerint különösen kedvelték a kisebb-nagyobb
kalcedon gyöngyöket. oS
alaltak egyes lancz¬