Stranica 167 [167]
A SZKITHA-SZARMATA "VISELET. 7
A szarmaták terjeszkedésével a viseletben is tapasztalható kisebb-nagyobb foku
változás, különösen szembetünő ez a korábban a közép-ázsiai sikságon tanyázott s
Perzsia meghódítóival, a parthusokkal mindenesetre közelebbi viszonyban levő, :de
valamivel Kr. születése előtt a magyar alföldre benyomult jazigoknál. A parthusokéhoz
hasonló keleties jellegü bő ruházatuk, melyről Tacitus is említést tesz, nagyon kiválik
a daciai hadjáratot megörökítő Trajanus oszlopán ábrázolt különböző viséletek közül
:s egészben véve annyira magán hordja a magyar népies és hadi viselet alapjellegét,
hogy ezeket a tizennyolcz évszázaddal ezelőtt ábrázolt jazigokat bátran lehetne föl¬
fegyverkézett: xv—xvI. századbeli magyar parasztoknak tartani s egy festő, Geiger,
magyar történeti képein csakugyan ezeket vette alapul az Árpádkori viselethez.()
A jazigok féltojásdad idomu, kisebb-nagyobb mértékben hegyes, középmagasságu
süveget viseltek, mely merevebben állt fölfelé s nem konyult jobbra vagy balra, mint
a szkitha süveg; ehhez hasonlóan hátsó része lefelé kanyarodott a vállig vagy nyak¬
szirtig, de csak a fül mögött, mig a szkitha süveg a fület is eltakarta, a jazigok a fület
szabadon hagyták, a halántéktól azonban egy széles szíjból álló és hihetőleg érczlemez¬
zel borított állkötő nyult végig a fül mellett az áll alá. A süveghez hasonló idomu
volt a valószinüleg bronzból készült sisak ; néha a sisakot érczpántokkal körülvett süveg
helyettesítette. A jazig hegyes süveggel szemben ugyanazon időben a dákok henger¬
alaku magas föveget viseltek, ugyanazt a fövegformát, mely kissé alacsonyabb idommal
az ókori perzsáknál is divatban volt.
Felsőruhájuk testhez simuló, czombig érő, nagyon rövid ujju bérkddmen volt,
melynek alsó széle, ugyszintén az ujj-szélek néha csipkézve voltak. Már maga a bőr¬
ködmen is meglehetős védelmet nyujtott mindenféle fegyver ellen, de hogy annál
athatlanabb legyen, ráerősített széles bőrszíjakkal még vastagabbá tették, melyeket a
mell közepén ugyanannyi csattal, mint a szíjak száma, füztek össze. Máskor pedig
kerek .csont- vagy bronzlemezkéket füztek pikkelyszerüen a ködmenre. A rövid ujj a
kar legnagyobb részét szabadon hagyta. A ködmen alatt egy ingszerü és szintén rövid
ujju vászonruhát is viseltek, mely amannál csak valamivel volt hosszabb s a ködmen
alól kilátszott. Derekukat széles bőrszíj övezte, melyet középen csattal kötöttek össze.
A" csat a jazigoknál tünik föl a mi vidékünkön először, a nyugoti népek ekkor és még
később is a fibulát használták."
Alsó. ruhájuk lobogós hosszu és bő gatya volt, melyet alant már nem füztek össze
bugyogóba, mint a szkithák, hanem a magyar gatyához hasonlóan szabadon hagyták.
A Trajanus-oszlop domborművei után a sok ráncz közt nem lehet egész pontosan
kivenni, hogy esetleg szoknyaszerü ruha volt-e vagy pedig csakugyan kétszáru gatya?
De nem valószinü, hogy szoknya lett volna. A parthus és jazig-szarmata gatya a szkitha
gatyából alakult, ez pedig világosan kétszáru volt, ugyanilyen a Szasszanidakori perzsa
gatya, mely a parthus gatyának a további átalakulása.
Szarmata-jazig
viselet. (I. tábla,
B. 1—5. abra.
II. tabla,
A. I. ábra. —
2. tabla, 1-9.
abra. 3. tabla,
1—Io. ábra.
4. tábla, 8—9.
ábra.)