Oldal 400 [400]
A királyi tetemek sorsa általánosan isme¬
retes. III. Bélát a Szent-István által emelt
székesfejérvári bazilikában temették el; ennek
rommá vált s a földdel egyenlővé tett alap¬
falai közül kerültek elő 1848-ban a király
és első neje Chatillioni Anna királyné kő¬
koporsói. A királyi csontváz talán kevesebbet
árúl el, mint a mennyit egy jó kép mutatna,
de a mit róla megállapíthatunk, az legalább
megczáfolhatatlan bizonyosság. Így kétség¬
telen, hogy III. Béla nagy, jól megtermett
férfiú volt, körülbelül 190 ezentíméter magas,
a mit köznyelven úgy is kifejezhetünk, hogy
megütötte az dlet. Erős izomzatú, boltozatos
koponyájú, erősen hajlott orrú, nagy szemű,
ép fogú ember volt, a kiről még — kopo¬
nyája szabályos és arányos formája után ¬
azt ís mernők állítani, hogy nem tartozott
a csúnya férfiak közé. Egykorú külföldi,
tehát elfogúlatlan tudó: Londoni Rikárd
szerint, a ki személyes látás után emlékezik
meg róla, magas termetű s parancsoló arcz¬
kifejezésű volt. Török Aurél, kíváló antro¬
pológusunk, a kirdlyi csontok beható és
hosszas tanulmányozása után azt is ki
merte mondani, hogy koponyája idomai
után itélve arczra sokban hasonlított a
Szent-László fejszobrára, S ebben az állí¬
tásban nagy a valószínűség. Mind a kér
nagy uralkodó ugyanazon törzs hajtása s
kíváló családokban az arczjelleg még akkor
ís állandó szokott maradni, ha egy-egy íva¬
dék az idegen vérből való anyára üt, mert
az elveszettnek látszó vonások a következő
nemzedékben újból előtünnek.
Nem volna tehát nehéz III. Béla külsejét
elképzelniink, ha biztosak lennénk benne,
volt-e, s ha igen, minő bajusza, szakála?
Valamikor meg volt a király képmása az
esztergomi székesegyház nagydíszű főkapu¬
ján, Ennek a porta
speciosanak is csak XVII. századi képe
maradt ránk. E kép szerint III. Béla sza¬
kálasan volt ábrázolva. Ez adat, ha a festő
híven másolt, eldöntené a kérdést. Már a
Képes Krónika szörtelen arczúnak festi;
mozaikban kirakva.
hitelessége azonban gyenge lábon áll. Az
a körülmény, hogy Bizánczban nőtt fel, a
hol ez időben az előkelők általában szakált
viseltek, épp az ellenkezőre mutat, Kortársa,
Mánuel görög császár n65 körül készült
335
hiteles arczképe szerint bajuszt, rövid ké
szakált és csimbékokba font hajat viselt; s
nagyon hihető, hogy Béla, a ki fiatalabb
korában a bizánczi trón örököseül volt kisze¬
melve, ugyanilyen viselethez szokott. A sza¬
kálviselés különben ez időben még nyugaton
sem tartozott a ritkaságok közé, J. Frigyes
császár, a kit kortársai rőt szaká
áról Bar¬
barossának neveztek, maga járt elől e tekin¬
tetben példával.
Imre kírályról semminő hitelt érdemlő
ábrázolás vagy leírás sem maradt ránk.
A Képes Krónika úgy őt, mint közvetetlen
utódait (még négyéves korában elhúnyt fiát
is!) bajuszosan, szakálasan festi, de bizo¬
nyosan nem hagyomány alapján, hanem
Endrének két állítólagos arezképe
meretes, egyik az úgynevezett Gertrud-féle
psalteriumban, a melyet tévesen tulajdoníta¬
nak némelyek Meráni Gertrudnak, JI. Endre
szerencsétlen véget ért nejének, a másik
pedig magyarországi Szent-Erzsébet és férje
Herman türingiai gróf imakényvében, a
melynek egyik lapján derékig ábrázolt ki¬
rálynő és király Regina, illetve Rex Un¬
garie felírással látható.
Az előbbi kép azonnal elvesztette érde¬
kességét ránk nézve, mihelyt beigazolódott,
hogy a könyvhöz, — a melynek későbbi
sem Endré¬
ze sincs; ezt
tulajdonosa Szent-Erzsébet ¬
nek, sem feleségének semmi
pedig a kézírat szövege s a képek felírása
kétségtelenné teszik. A másik kodex emli¬
tett képei valószínüleg Endrét és Gertrudot
ábrázolják, hiteles voltukhoz azonban sok
szó fér. A király arcza német jellegű (a
mi inkább a festő nemzetiségére, mint a
kírályra jellemző) ; bajusza nincs, ellenben
meglehetős hosszú, dús körszakála van.
IV. Be
JV áról sem kép, sem leírás nem
maradt; az uralkodása alatt lefolyt tatar¬
járás rettentő eseményei teljesen lekötötték
az utódok figyelmét; a szereplő személyek¬
ről alig szólnak a krónikák. Fiáról V. Ist¬
vánról sem tudunk valaminő képet adni.
A Képes Krónika ugyan azzal különbözteti
| ábrá¬
meg, hogy bajusz és szakál nél
zolja, — de ezt nem vehetjük készpénz gya¬
nánt. Jóval hitelesebbnek látszik az a kép,
a melyet ugyanitt Kun Lászlóról kapunk.