Page 390 [390]
(Fem Gear GS
feleire. A ökeresedett felf
a szenttéavatas után keletkezett életiratok¬
nak, legendáknak megfelelnek a róla ma¬
radt ábrázolások is, a melyek közt csak
egy való még az ő idejéből. De vajjon sza¬
bad-e ezt képmásnak neveznünk? Egy kis
hímzett alak ez a magyar királyok ko
zási palástján, a mely tudvalevőleg eredeti¬
leg miseruha volt s 1031-ben készült Szent¬
István kirdly és neje Gizella királyné aján¬
déka gyanánt a székesfehérvári egyház szá¬
mára. A palást alsó szélén karikákba fog¬
lalva szentek képei láthatók, köztük van
elhelyezve a kirdly és királyné hímzett képe.
Szent-István kéj
Úgy lehet, az Istvánt ábrázoló képecskét
magának a szorgos királynénak ujjai hí¬
; annyi mindenesetre bizonyos, hogy
készítőjének módjában volt a királyt ismerni.
Szent-István térdig látható, fején koronát,
vállán palástot visel, jobbjában lándzsát,
baljában országalmát tart. Nehány vonás¬
sal jelzett arczáról mindössze annyjt állapít¬
hatunk meg, hogy sem szakála, sem bajusza
nincs s haja nem hosszú, nincsen vállára
eresztve.
Ez az ábrázolás egyenes ellentétben áll
a későbbiekkel, a melyek Istvánt kivétel nél¬
kül hosszú ősz szakállal, bajuszosan, vállát
verő nagy hajjal tüntetik fel. Ha a palást
nem lenne aránylag késői időből, Istvánnak
már ötvenhat éves korából, még feltehet¬
nők, hogy a király fiatalságában ugyan
borotválta arczát, de öregségére szakalt
palásttal szemben nem merünk igazat adni
a két-háromszáz évvel utóbb készült festett
képeknek, sőt a legendának sem, mely egy
helyütt egész határozottan beszél a király
szakáláról, mikor elmondja, miként tépáz¬
ták meg a szegények, a kik nem találták
igazságosnak a módot, a mint az álruh
ban járó fejedelem az alamizsnát közöttük
elosztotta.
A legenda különben ezen az egy adaton
kívül mindéssze annyit tud Szent-István
külsejéről, hogy alacsony termetű volt. Le¬
het azonban, hogy ezt az állítást mindössze
egy szóvírág szülte. Az egyik legenda írója
ugyanis azt mondja, hogy István termetre
kícsi, lélekben nagy vala. Még hozzá ez
a legenda késői kompilácziónak látszik ;
töredékei a XV. század végén tünnek elő;
így hát hitele nem valami erős lábon all.
Nem k hatjuk lítetlenül a bambergi
dóm egyik XIII. századi lovasszobrát. a
melyet a hagyomány Szent-Istvánénak tart.
Ez a szobor hosszú hajú, csupasz arczú
fiatal királyt ábrázol, a mint nyugodtan
álló paripáján ülve, mintegy elgondolkozva
előre tekint. Ha biztosan tudnók, hogy a
kézhitek igaza van, s a szobrot csakugyan
az első magyar királyénak ismerhetnők el,
akkor egyszerre el lenne döntve a kérdés:
szakállal vagy a nélkül kell-e őt ábrázolni.
Csakhogy az elnevezésnek semminő jogos
alapja sincs; egyáltalán nehéz lenne elkép¬
zelni: mi okon állítottak volna Bambergben
Szent-Istvánnak szobrot.
István király szentté avatása után az ösz
szakálas-bajuszos, próféta-szerű ábrázolás
csakhamar kialakulhatott. Egy XIII. szá¬
zadi falfesrményen, az ősrégi zsegrai tem¬
plomban, már így ábrázolják. Szabályos,
gömbölyűre szabott arczával, lelógó bajuszá¬
val s hosszú fehér szakálával ígazi szentet
mutat; a kírályt csak a korona, jogar és
országalma árúlja el. E kép különben hatá¬
rozottan bizánczias jellegű, valami délkelet¬
festőjét. Ez a typus aztán csekély változta¬
tással állandó marad. Igy látjuk a szent
kírályt a Képes Krónikában többször is, va¬
azzal a
eredő falképek