Stranica 383 [383]
czákká (Margit mintegy 90 társnője közül
csupán mintegy 30 vette fel a fekete fátyolt),
hanem visszatértek családjukhoz, de maguk¬
kal vitték az illedelmes
gavisel kívül a k tet, a
magas czélokért való önfeláldozás meg¬
ismereteken, az
becsülését,
Boldog-Margit elhunytával, mintha le¬
tünt volna Magyarország szerencsecsillaga.
Testvére: V. István kirdly egy év mulva
követte őt a sírba, ugyancsak a Margít¬
szigeten. Azután pedíg rettenetes pártviszály
áradt el az országban, és 40 évig nem lőn
csendes béke,
Ez akadályozta meg azt is, hogy Margitot
az apostoli szék az egész világon tisztelt
szentek sorába iktassa, Hosszú idő mulva is
csak a domonkosrendűek körében, továbbá
Magyarország egyházmegyéiben lőn meg¬
engedve tisztelete,
De talán így még jobb volt Magyar¬
országra nézve, Legalább így társnői híven
őrizgették a Boldog-Margit magaviseletéről,
életéről 1276-ban felvett hivatalos tanu¬
vallomásokat, abban a boldog reményben,
hogy majd jő idő, mikor azokra szükség
lesz. Így fentartották egész napjainkig azt
a történeti kútforrást, melynél bővebb, ér¬
dekesebb, tanulságosabb a XIII. század mű¬
velődésére nézve nincsen, Időközben, mind
egyes
maguk olvasták, és 1510-ben ennek adatai¬
domonkosrendű szerzetesek, mind
val egészítette ki Ráskay Lea a tőle ma¬
gyarra fordított s oly kedves Margit¬
legendát,
Nem vette tehát szárnyaira a hír Bol¬
dog Margitot, miként Szent-Erzsébetet, de
a jámbor, sokat szenvedett lelkek mindíg
tiszteletben tartották ot Egyik unokahuga,
V. István leánya: Mária kirdlyné élete vége
felé Nápolyban helyreállított és egészen
kifestetett egy apácza-kolostort, a «Santa
Maria di donna regina» nevűt, Ennek eme¬
leti hajójában a Krisztus jobbján álló sze¬
mélyek harmadik sorozatába odafesteté Bol¬
dog-Margitot is. (61)
Szépen feltünteti Boldog-Margit lelkének
vonásait az a festő is, a ki a XV. század¬
ban a domonkos-apáczák ruhájában, lábai¬
nál Magyarország czímerével ábrázolja őt,
A magyarok javáért elvállalt és megőrizett
szüzességét jobb kezében tartott liliommal,
Isten imádásában töltött idejét bal kezé¬
ben tartott imádságos könyvvel jelzi. (61)
Az a festő pedig, a ki a XVI. században
a gelenczei templomban a vértanu Szent¬
Margit mellett Boldog-Margitot is meg
akarta örökíteni, azt a jelenetet tartotta
legszebbnek életében és azt írta fel az egy¬
ház falára, a mint magát a dícsőséges
Sziiz szolgálatára szentelő Boldog-Margit e
fogadalmára. hívatkozva, atyja abbeli ké¬
rését, hogy II. Ottokárhoz menjen férjhez,
visszautasítja. (63)
Mivel Boldog-Margit nyilvános tiszteletét
még a domonkos-szerzetnek ís csak 1459
táján engedte meg az apostoli szék, dicsé¬
retekre, magasztaló énekekre nem volt sziik¬
ség. De mikor oly biztosra vették Boldog¬
Sztiz-Margit beiktatását a szentek közé,
hogy jóformán már a pápai okirat kibo¬
csátását várták, 1276 táján egy domonkos¬
rendű szerzetes, talán Vercelli János (a do¬
monkos szerzet feje és Boldog-Margit első
életírója) elkészítette a szűz zsolozsmáihoz
akkoriban megkívántatott verseket, melyek
csoddlatosképen napjainkig is fenmarad¬
tak. (64) Mindenütt új virágot, új ünnepet,
új örömet emleget ebben, tehát csakis a
szentté avatása végett folyt tanuvallomások
idején, nem pedig századok multán készül¬
hetett. Ime mindjárt három első verse:
Jocundare ex novella floris
Coelum plantula;
Cuius vigor, carnis
Bella stravit sedula.
Vigadj új virag¬
Plantacskaddal Eg,
Mert ennek ereje serényen
Leverte a test támadásait,
Novo sacrato gaudio
Coeli concors laetitiae
Votivo Jaudem studio
Depromat vox Ecclesiae.
Uj örömmel megszentelve
Az égi vígság részese,
Buzgó ügyekezettel dicséretet
Hangoztasson az egyház szava.