Oldal 367 [367]
Az 1437-ben fellázadt erdélyi parasztok
vezetői komolyan azzal hitegették a köznépet,
hogy Szent-Istvan nekik szabadságot adott,
meg is van Szent-István levele róla, csak az
erdélyi urak nem akarják előadni. Egész
komolyan fel akarták tehát keresni a királyi
udvart és követelni, hogy Szent-Istvánnak
a jobbágyok szabadságáról szóló levelét ad¬
ják ki. (13)
Bármennyire szomorú emléke is ez az
akkori emberek tudatlanságának és hiszé¬
kenységének, mégis elárulja másrészt, mily
nagy volt a bizalom a magyar nemzet köré¬
ben Nereenicnventcinehibcle eachent
A legnagyobb, legsajdtsdgosabb kitiinte¬
tést azzal akarta adni a magyar kézvéle¬
mény Szent-Istvánnak, hogy utólag meg¬
tette őt nemzetünk egyetlen térítőjévé, sőr
egyházi törvényszerzőjévé is,
Hogy ez a
valósággal ellenkezett, azt vagy nem tudta,
vagy nem törődött vele.
Szent-István kis életirata még határozot¬
tan Gyécse fejedelemnek tulajdonítja a ma¬
gyar főúri osztály megtérítését, s az egy¬
korú Thintmár, merseburgi püspök szavai¬
ból tudjuk, hogy eza való, De mar Hart¬
vik, az 1100 táján író győri ök jóformán
eltiltatja az angyali jelenésben Gyécsét a ke¬
resztény hit terjesztésétől, mert vértől ázott
kezei vannak s azért fiára, a születendő Ist¬
vánra kell azt hagynia. (14) Ugyanez időtájt
Alberich mér capostoli férfiúv-nak nevezi
Szent-Istvant; (15) 150 táján pedig a korona¬
küldés módjának mondájában teljesen kifej¬
lődött Szent-István térít.
és egyházszerve¬
zői, apostoli követségi hiedelme ís. A Szent¬
István tetemeit őrző székesfejérvári kanonok
szemében a dícső kírály már nem csupán
apostoli férfiú, hanem valóságos apostol, a
ki, mint apostoli keresztet vifethet
maga előtt, s a ki állítólag ily magaszta¬
lást és felhatalmazást nyer a pápától: En
csak apostoli (utód) vagyok, ő pedig, a ki
által Krisztus akkora népet térített magá¬
hoz, méltán Krisztus apostola, s azért az
Isten egyházait a mindkét jog szerint szer¬
követ,
sára a meggyőződés Szent-István egyház¬
szervezői felhatalmazásáról. Nem tudták,
talán nem is hallották, hogy Szent-Istvan
az ide küldött pápai követekkel tárgyalt,
hogy maga is sok izben küldött követeket
az apostoli székhez, (17) s így az egykorú em¬
lékekből az ő apostoli követségének, egyház¬
szervezői felhatalmazásának épp ellenke:
lehet kiolvasni. A magyar egyházi és világi
kormányférfiak csak Szent-István bővített
életiratat tartják szentírásnak, s azért a
XII. század végén Hartvik művéből kihagy¬
ják e szavakat: «per consensum ef sub¬
scriptionem Romane sedis apostolici» vagyis,
hogy a római, apostoli szék beleegyezésével
és okiratával lett az esztergomi püspökség
érsekséggé; (18) ellenben Hartvik műve s0-ik
fejezetébe beletoldják e szavakat: ipse vero
rex episcopia tam videlicet archiepiscopa¬
lem, quam omnes episcopales ecclesias amp¬
lissimam singulis assignans dioecesim et
unicuique semper preficiens idoneum pre¬
sulem... regaliter disposuity. (19) Azaz:
«Maga a király mind az érseki, mind az
összes püspöki egyházakat, igen terjedelmes
megyét jelélvén ki mindeniknek és alkalmas
főpapot állítván mindig azok élére, — kírá¬
lyilag elrendezé.»
Egy élesszemű, jogászi elme: III. Incze
pápa, már 1201-ben észrevette, hogy a Szent¬
István bővített életiratába foglalt hiedelem
idővel félreértésekre ad okot. Elrendelte
tehát, hogy Szent-István bővített életíratá¬
ból törölni kell azt a részletet, a mely sze¬
rint ő mindkét jog szerint intézkedhetett az
egyházakról. (20) E;
Ámde nem töröltette e szép szólamot: «En
csak apostoli vagyok, ő pedig méltán Krisz¬
tus apostola,» Nem gondolta, hogy e szóla¬
mor utóbb jogforrásnak tekintik! Ennélfogva
e szólamot és Szent-István egész, megtoldott
életiratát 1201 után immár pápai engedély¬
lyel olvasták évről-évre a magyar egyházak¬
ban, s így mind nagyobb körben terjedt a
magyar nemzet fiai között az a vélemény,
hogy Szent-István nem csupán országunk,
k alapítója, hanem nemzetünk
vezendő népekkel együtt az ő
bizzuk, a mint az isteni kegyelem ot ok¬
tatja. »(16)
Mint a hógörgeteg haladásában, úgy nő¬
vekedett a magyarokban e szavak olvasd¬
apostola, egyházi téren is teljes hatalmú
szervezője vala. 1233-ban mint a magyar
királyi udvar álláspontját, meggyőződését
hangoztatja a kanczellár: Csák Ugron ka¬