Page 327 [327]
királyság kereteiben végkép megvetették lá¬
bukat s azokat Szt.-István intézményének
alapján, de időszerű változtatással, egészen
betöltötték: ebben a kírályságban már nem
annyira a kirdly személyén csüng a fölfelé
irányuló tekintet, mint inkább azon a ko¬
ronán, melyet a kirdly visel s mely hova¬
tovább a magyar állam jelképe lesz. Ezt
a minden viszontagság daczára is életképes
államot védi III. Endre oldalán, a nyugati
hűbéri velleitásokkal kaczérkodó olygarchia
ellen a köznemesség nagy zöme, és ez a
korona fényesen ragyog még a nemzet
egén, mikor az utolsó Árpádfi napja már
leáldozott.
"ESSÜNK MÉG EGY végső
pillantást az idők madartay¬
2 latából arra a háromszázados
pályára, melyet nemzetünk az Árpádházi
kirdlyok jogara alatt megfutott.
A magyar királyság megalapítójának lel¬
kében eszménykép gyanánt oly állam élt,
melynek szigortian központi kormánya min¬
den Itéren korlátlan uralkodó erős kezében
nyugszik s mely épp ezen az úton válik
1 ds modern
kifej élve —
európaivá, Ezen ideál teljes megvalósítá
lást hozhat vala rá s a nemzetre egyaránt.
Bölcs mérséklettel azért csak annyit valósít
meg eszményéből, a mennyit nagyobb kocz¬
kázat nélkül lehet, de a mennyi bőven ele¬
gendő arra, hogy utódai az európai államot
egészen fölépítsék.
S a szilárd alapokon az utódok csak¬
ugyan tovább építenek, A törzs-szerkezet
lassanként széthull, a nemzetségi birakat
Kírályiak váltják föl, a királyi kézigazga¬
tás szervei átkarolják a nemzetségeket is,
s a központi hatalomnak, mely csaknem
korlátlan, erőforrásai folyton növekednek.
Czélratéré kormányok újabb és újabb kul¬
tűrelemekkel gyarapítják az ország társadal¬
mát — mely jó részben királyi gyámkodás
mellett alakúl ki s az országot és nem¬
zetet a XII. század polgárháborúi daczára
is a virágzás bámulatos fokára emelik.
Ennek a századnak fordulójáig azonban
a magyarság nagy középrétege ja gazda¬
kk i
dik, s
sági vi y képest
megromlott anyagi helyzetének némi javu¬
lását ama birtokpolitikából meríti, melyet
a polgárháborúk s a külfölddel vívott har¬
czok mintegy ráerőszakolnak a kirdlyokra.
További javulást pedig attól remél, hogy
beleszólása legyen az ország dolgaiba, me¬
lyeket addig a kírály s előkelő bizalmasai
intéztek. Az ezen törekvéssel járó surlódá¬
sok, az erélytelen király hibái s a pártvezé¬
rek viszálykodása válságos helyzetbe viszik
az országot s mélyre sülyesztik a királyi
tekintélyt.
IV. Béla kisérlete: a kirdly s vele az állam
hatalmát a régi alapokon, konzervatív szel¬
lemben építni föl újra, a tatárjárás miatt
nem sikerül s a józan eszű fejedelem belátja,
hogy az elpusztult országot csak úgy lesz
képes talpraállítani, ha a megváltozott vi¬
szonyokhoz mérten czélszerű reformoknak
nyit útat, Ezt meg is teszi közgazdasági
téren s meg a nyilvánjog mezején is, mikor
a megyei önkormányzat alapjait a mind¬
inkább kibontakozó
a nemesség számára lerakja, Ez a nemzet¬
elem, mely a birtokviszonyok körében neki
kedvező változások folyamán erőre kapott,
társadalom gerincze:
azonban végzetes összeütközésbe sodorta
volna őt népével s a koczkáztatás végrom¬
276
most egységessé tömörül s a tizenharmadik
század végén részese lesz a közhatalomnak.
Az ország életfáján az alkotmányosság és