Page 251 [251]
férfias és méltóságos. A kis vázlatban van
eszme és lendület; csak sajnálhatjuk, hogy
a művész tovább nem foglalkozott vele.
A múlt század kilenczvenes éveinek már
elején két összefüggő, országos esemény köl¬
csönzött nagy, bár eredményeiben a vára¬
kozásoknak nem mindenben megfelelő lendii¬
letet történetünk s annak keretében különö¬
sen a honfoglalás művészi ábrázolásának.
A parlament-épület elkészülése és az ország
ezredéves főnnállásának emlékünnepe.
Mihálynak a nyol
évekbe eső nagy művészi diadalai itt, hazá¬
jában is lelkes visszhangot keltvén, föléb¬
resztették azt a vágyat, hogy mi is birjuk
a mesternek valami monumentális alkotá¬
sát. Gróf Tisza Lajos, mint az új országház
építő-b Mun¬
kácsyt, festené meg a gyiiléstermek egyike
k elnöke, folszoli
számára a honfoglalás képét. A művész
fiatalos lelkesedéssel ragadta meg a gon¬
dolatot, melynek kivitelénél főkép két nagy
nehézséget kellett leküzdenie. Az egyik az
építészet követelményeitől megszabott mére¬
tekben és alakban rejlett; a másik az volt,
hogy most ís és akkor még inkább h
voltunk minden biztos adatnak a honfoglaló
ősök viseletére, fegyverzetére nézve. Az első
nehézséggel meg kellett alkudni, a máso¬
diknak leküzdését megpróbálták a szak¬
emberek, de arra a vallomásra kellett jut¬
niok, hogy a tekintetben: «mi volt a ma¬
gyarság viselete a honfoglalás korában,
közvetlen adatunk még annyi sincs, mint
a mennyit a népvándorlás korára fölhoz¬
hatunk... a honfoglaláskori magyaroknál
egyetlenegy olyan képes emlékre sem hivat¬
kozhatunk, melyről azt állíthatnánk, hogy
magyart ábrázol, a minő volt Árpád korá¬
ban s a mely aztán módot nyujtana arra,
hogy abból az öltözet alakját és szabását
nagyjából megallapithatnank». (Nagy Géza
«A magyar viseletek térténete.») A mit az
egykorú följegyzésekből a történelem, a honi
leletekből az archaeologia, az ázsiai rokon
ősnépek megőrzött néprajzi emlékeiből a
kutató utazások föltárni és összehozni tud¬
tak, készséggel bocsátották a művész ren¬
delkezésére. De mindez vajmi kevés volt az
ő feladata szempontjából. Helyes érzékkel
írta ekkor Szendrei Jánosnak: «Elvégre is
207
én eleget tettem. Én nem vagyok tudós,
hogy akadémikus buvárlatokat végezzek.
Én festő vagyok, s feladatom egy képet,
festeni, melynek művészi hatása legyen és
én azt a képet meg fogom festeni. 5 És meg¬
festette. A párisi Musée d’Artillericben az
ősnépek hadi viseletei közül kiválasztotta egy
cserkesz vezér öltözetét s leginkább annak.
a mintája szerint festette meg Arpadjat.
Árpid vezér. Szobor-vázlat Izsó Miklóstól.
A Munkácsy «Honfoglalés»-képe 1893
tavaszán került hozzánk, és a sors sajat¬
ságos végzése következtében nem a parla¬
ment-épületben, a hová szánva volt
hanem a Szépművészeti Múzeum előcsar¬
nokában találta végleges helyét. Színes és
nem színes reproductiók nyomán, mond¬
hatni, általánosan ismeretes. Az óriási mé¬
retű kép Árpádot lovon tünteti föl
rektől s ujjongó harczosaitól környezve, a
a vezé¬
mint az itt talált népek képviselőinek hódo¬
latát fogadja, Arcza férfiasan szép és feje¬
delmileg fönséges; tartása egy diadalmas