Stranica 233 [233]
OCR
A szöveg olvasása : + factt funt folíto, et ad conram hung equifanerunt, uf caperent eum, Et dum cara metati effent círca murum, Zime comes eínsdem caftri nomine loboren, qui ín lingua eorum duca norakatur, fuga lapfus ad catenm Zemlum praperabat. Quem milites ducis perfermentes ineta quentam flmium comprehendentes, laquea fufpenderunt ín eodent Loca, et a die illo fluninm illum noconerunt flr nomíne vinstem Ioborey. Zinc dux almus et ti rattrum hung fubintrantes, dis inmortalibus magnas níctímas fecerunt, et conniuia per ifii-or Dies celehranerunt. Quarta antem die inita conflia et accepta iuvamento omnium fuorum, dux almus, ípfo ni mente, flinm firm arpadtum ducem ac preceptorem contituit, et noratus eft arpad Dux hunguarie, et ab hungu omnes fut milites nocatj funt junguart fecnndum linguam alienigenarum, et álla nocatio usque ad prefens Öurat per fofum mundum, e arpad duce, 14, anno Dominice incarnationis 0. CCEC-g. iii-o. arpad dur mifis exercitilms fuis totam terram, que eft inter thiteiam et budrug nfque ad ugofam, fbi cum omnibus habítatoríbus fis preocenpautit, et caftrum borfoa obfebif, et tercin die pugnanda apprehendít, muros eins dettruxít, et milites falani ducis, quos íbí inuenif, cathenis ligatos in raftrum jug duct precepit, et dum ihi per plures dies habitament, Mix et fui widentes fertilítatem terre, et halumdantiom omnium betiarum et copiam pit jum de iluminibus thifeie et Budeug, terram ultra quam dict poten dux arpad ct fui Dílererunt. Fonbem uera dum hee omnia, que acta fnerant, dur falonus a fis fuga lapis andínítet, mann lenare anfus non fuit, Sed mifis legatis fuis more bulcaries, nt mos eft eornm, minarj cept, et arpadinm ducem Bungarie quai deridenda falutawit, et fos pro rife junguaros appellanit, et multis ‘modis mivari cepít, mi etent et unde nenitfent, qui falia auf facere fálfent. ct mandanút . . . A szöveg fordítása : ... szokottnál jobban megörülének és Hung vár alá lovaglának, hogy azt bev gyék. És midőn a fal körül tábort ütöttek, akkor azon vár Loborezy nevezetű ispánja, kit nyelvökön dukának hívtak, megszökvén, Zemlum várába siet vala, kit a vezér vitézei üldözvén, s egy folyó mellett elfogván, azon a helyen fölakasztának, s az naptól fogva azon folyót ezen Loboregy nevéről nevezték. Akkor Álmus vezér és övéi Hung várba bévonulván, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat tőnek, és négy nap lakomázá nak. Negyed nap pedig Álmus vezér tanácsot tartva, és minden övéinek esküjét véve, fiát Árpádot még életében vezérré és parancsolóvá tevé. És Árpádot hungvári vezér nek, és Hungutól minden vitézeit hungváriaknak nevezték az idegenek nyelvén, és azon nevezet mind maig tart az egész világon Árpád vezérről. Az Úr születésének go3-dik esztendejében Ary földet, mely a Tisza és Budrug között vad vezér seregeit kiküldvén, az egész gyon, Ugosáig minden lakóival magának elfoglalá és Borsoa várát megszállá, harmadnap azt megvíván, bevevé, falait lerontá, s Szalán vezér vitézeit, kiket ott talált, lanezra verve Hung várába parancsolá vitetni. S midőn itt több ideig lakoznak vala, a vezér és övéi látván a föld termékenységét és mindenféle vad feles voltát és a hal bőségét a Tis a földet Árpád vezér és övéi kimondhatat a és a Budrug vizében, lanul megszerették. Végre pedig, midőn mindezt, a mi történt, Szalán vezér megt sem meré emelni, hanem követeit küldvén, szökött embereitől meghallotta vala, k. bulgár módra, miként azok szokása, fenyegetőzni kezde, s Árpádot mintegy nevetségből hungvári vezérűl üdvözlé s övéit gúnyból hungváriaknak nevezé, és mindenképen esudilkozni kezde, kicsodák és honnan jönnek, hogy ilyeket tenni merészeltek, s meghagyá. . , .
