Stranica 233 [233]
A szöveg olvasása :
+ factt funt folíto, et ad conram hung equi¬
fanerunt, uf caperent eum, Et dum cara metati
effent círca murum, Zime comes eínsdem caftri no¬
mine loboren, qui ín lingua eorum duca norakatur,
fuga lapfus ad catenm Zemlum praperabat. Quem
milites ducis perfermentes ineta quentam flmium
comprehendentes, laquea fufpenderunt ín eodent Loca,
et a die illo fluninm illum noconerunt flr nomíne
vinstem Ioborey. Zinc dux almus et ti rattrum
hung fubintrantes, dis inmortalibus magnas níc¬
tímas fecerunt, et conniuia per ifii-or Dies cele¬
hranerunt. Quarta antem die inita conflia et accepta
iuvamento omnium fuorum, dux almus, ípfo ni
mente, flinm firm arpadtum ducem ac preceptorem
contituit, et noratus eft arpad Dux hunguarie, et
ab hungu omnes fut milites nocatj funt junguart
fecnndum linguam alienigenarum, et álla nocatio
usque ad prefens Öurat per fofum mundum,
e arpad duce,
14, anno Dominice incarnationis 0. CCEC-g. iii-o.
arpad dur mifis exercitilms fuis totam terram,
que eft inter thiteiam et budrug nfque ad ugofam,
fbi cum omnibus habítatoríbus fis preocenpautit,
et caftrum borfoa obfebif, et tercin die pugnanda
apprehendít, muros eins dettruxít, et milites falani
ducis, quos íbí inuenif, cathenis ligatos in raftrum
jug duct precepit, et dum ihi per plures dies
habitament, Mix et fui widentes fertilítatem terre,
et halumdantiom omnium betiarum et copiam pit
jum de iluminibus thifeie et Budeug, terram ultra
quam dict poten dux arpad ct fui Dílererunt.
Fonbem uera dum hee omnia, que acta fnerant,
dur falonus a fis fuga lapis andínítet, mann
lenare anfus non fuit, Sed mifis legatis fuis more
bulcaries, nt mos eft eornm, minarj cept, et
arpadinm ducem Bungarie quai deridenda falutawit,
et fos pro rife junguaros appellanit, et multis
‘modis mivari cepít, mi etent et unde nenitfent,
qui falia auf facere fálfent. ct mandanút . . .
A szöveg fordítása :
... szokottnál jobban megörülének és
Hung vár alá lovaglának, hogy azt bev
gyék. És midőn a fal körül tábort ütöttek,
akkor azon vár Loborezy nevezetű ispánja,
kit nyelvökön dukának hívtak, megszökvén,
Zemlum várába siet vala, kit a vezér vitézei
üldözvén, s egy folyó mellett elfogván, azon
a helyen fölakasztának, s az naptól fogva
azon folyót ezen Loboregy nevéről nevez¬
ték. Akkor Álmus vezér és övéi Hung várba
bévonulván, a halhatatlan isteneknek nagy
áldozatokat tőnek, és négy nap lakomázá
nak. Negyed nap pedig Álmus vezér taná¬
csot tartva, és minden övéinek esküjét véve,
fiát Árpádot még életében vezérré és pa¬
rancsolóvá tevé. És Árpádot hungvári vezér¬
nek, és Hungutól minden vitézeit hung¬
váriaknak nevezték az idegenek nyelvén,
és azon nevezet mind maig tart az egész
világon Árpád vezérről.
Az Úr születésének go3-dik esztendejében
Ary
földet, mely a Tisza és Budrug között va¬
d vezér seregeit kiküldvén, az egész
gyon, Ugosáig minden lakóival magának
elfoglalá és Borsoa várát megszállá, har¬
madnap azt megvíván, bevevé, falait lerontá,
s Szalán vezér vitézeit, kiket ott talált,
lanezra verve Hung várába parancsolá vi¬
tetni. S midőn itt több ideig lakoznak vala,
a vezér és övéi látván a föld termékeny¬
ségét és mindenféle vad feles voltát és a
hal bőségét a Tis
a földet Árpád vezér és övéi kimondhatat¬
a és a Budrug vizében,
lanul megszerették. Végre pedig, midőn
mindezt, a mi történt, Szalán vezér meg¬
t
sem meré emelni, hanem követeit küldvén,
szökött embereitől meghallotta vala, k.
bulgár módra, miként azok szokása, fenye¬
getőzni kezde, s Árpádot mintegy nevet¬
ségből hungvári vezérűl üdvözlé s övéit
gúnyból hungváriaknak nevezé, és minden¬
képen esudilkozni kezde, kicsodák és hon¬
nan jönnek, hogy ilyeket tenni merészeltek,
s meghagyá. . , .