Stranica 231 [231]
tünk ugyanezt a jelenséget mutatja, Atillát
és Árpádot ugyanebben a viszonyban és
már említettük. De utóbb a
XVII. század műköltészetében sem találunk
értéklésben:
változást, Listius László a Reges Hunga¬
riaet, a magyar kirdlyokrél írt történeti
versezeteit Atillával kezdi s utána Csabá¬
ról és Aladárról, mint a korábbi században
Valkai András, egyszerre Taksonyra tér;
Árpádról csak a gubernátorok után követ¬
kező függelékben, mint a hét kapitányok
elsejéről szól, i
y
melynek eredményeiil megszületnek az Arpad
népe és Árpád apánk ma már kézhelyckké
lett szólamai, melyek közül az elsőt való¬
sziniileg Kisfaludy Sandor Somlója nép¬
szeriisitette. A XVIII. század közepe táján
történik a változás, kétségtelenül egy bizo¬
nyos irodalmi hatás következtében, de talán
a nemzet életösztönének sejtelmes közre¬
működésével is. A nemzetietlenség szomorú
korát dzs Ekkor, nemzeti érzésünknek,
ki «szive felgerjedésében és
vére felbuzdulásábans a régi hon új kere¬
sőinek élére áll. Történetének egész tartalma
. A nagy
Zrinyi Miklós első epigrammija is, költőjére
még mindig a fehér ló mondé
nézve oly hatalmasan jellemző vonásokkal,
Atillát énekli:
Én vagyok magyarnak legelső királya,
Utolsó világrészről én kihozója.
Én lehetek tehát magyarnak példája,
Hírét s birodalmát hogy nyújtsa szablyája.
Íme Atilla körülbelül azzal a költői esz¬
mével, annak a nemzeti ideálnak kifejező¬
jéül és czélzatnak hordozójául, a melyet a
nemzeti lélek utóbb költői által Árpádra
ruház, A nemzeti nagyságnak biztató, a
nemzeti kötelességérzetnek serkentő képe,
multunknak jövőnk útját mutató első hőse.
A fordulat csak a XVIII. század köze¬
pén történik, Meglepő, de összes adataink
azt bizonyítják, hogy ez a fogalom: Árpád
a honalapító, mai értelme szerint, a nem¬
zeti köztudatban és ezt a köztudatot kifejező
költészetünkben alig régibb másfél százados¬
nal. Árpád alakja, történeti jelentőségének
egész nagyságában, mint a magyar nem¬
zet egységének és erejének legelső hatalmas
képviselője, mint a honszerzés vezére, hőse,
végrehajtója: megillető helyét csak ekkor
kezdi elfoglalni a nemzet köz¬
tar és tör
feélráta é& i fel. eler
eleddig
nyedésében jelenik meg és hédit magának
mind nagyobb helyet népének képzeletében
és szívében Árpád, a honalapító. Dicsően
betöltött feladatának mintegy új betöltésére
érkezik, hogy nagy emlékével, feltámadó
árnyékával egy új magyar nemzeti életnek
Mikor
gondolata és
és jövőnek megalapítását segítse.
ennek a nagy feladatnak
vágya csak kevesek lelkében és homályo¬
san ébredez, ezeknek az első apostoloknak,
a költőknek általa, az időknek titokban érő
szelleme szerint, kezdi elfoglalni a nemzet
lelki világában a nagy rombolónak: Atillá¬
nak helyét, a nagy alkotó: Árpád.
Ennek a fejlődésnek azonban megvan
konkrét, irodalmi forrása is: a Névtelen
Jegyző krónikája, mely ebben az időben
kerül nyilvánosságra, foglal helyet, új tar¬
talmával, a nemzet képzeletében. A Gesta
Hungarorumot Schwandtner 1746-ban adta
ki először
magyar fordítása is megjele
zör s még a XVIII. században két
: Lethenyei
Jánosé 1790-ben és Mándi Istváné 1799-ben.
Anonymus is fentartja a hún rokonság ha¬
gyományát, Árpád nála is Atilla utóda és
örököse, a honfoglalás nála is visszatérés
és visszafoglalás; a honfoglalók mindenütt
hún őseikre való hivatkozással terjesztenek
azt ett maguk előtt. A mi azonban a két
tudatában és közérzésében. illdnale az
a hinnak és magyarnak,
jelentőségében való
egész Európa fölött átrepült
káprázatos sugárkévéjéből csak ekkor válik
ki és tűnik szemünkbe önfényével; nemcsak
amannak méltó utóda, hanem nekünk leg¬
nagyobb elődünk. Csak ez időtájt indul
meg a nemzeti lélekben az őstörténeti és
mondai hagyományos képzeteknek az az
illeti:
ELETE éppen fordítottja a Budai Kró¬
nikának és Turéezinak. A milyen röviden
végeznek ezek a magyar honfoglalással:
még kevesebb szóval, csak bevezetőleg em¬
lékezik a Névtelen Atilláról és hunjairól.
Munkájának igazi hőse Árpád, kit szinte