Stranica 211 [211]
Porentiánál várták be, majd a közeli Tárnok¬
völgyön meg is verekedtek. Itt a hunok
győztek, de125,000 emberükkel együtt Kove
kapitányt is elvesztették. Mig az egyesült
ellenséges hadak Tulln felé vonultak, Köve
tetemeit Köve-Aszón a nagy bálványnál el¬
temették. A következő öldöklő ütközet Tulln
mellett Cesunmaurnál volt, Béla,
Reuwa és Kaducha is elesett 40,000 hun¬
nal. Detre homlokán megsebesült s csak¬
nem az egész ellenséges hadsereggel fog¬
ságba esett. A hunok ezzel elfoglalták Pan¬
nóniát, hova visszahozták a három nagy
halott tetemét, melyet Köve mellé temet¬
a hol
tek el.
Az a XIII. századi magyar krónikás, a
kat az itt látható népvándorláskori kurgá¬
nok bármikor létrehozhatták; de a tullni és)
i 1 1) ütkö; Ti
feltétlenül bizonyos, hogy benne nem a hu¬
már
nok lőtték homlokon Detre római királyt, ha¬
nem Pipin atyja, Nagy Károly verte tönkre
az avarokat.
rok gepid alattvalói tudtak közvetíteni. Ezek
regéltek Detréről, a gonosz gót cselszövő¬
ről és arról, hogy Attila Budát azért ölte
meg, mert Etzelburgot (Attila várát) saját
nevéről Budának nevezte el. Ezek tudták
hírét Attila vilagbirodalmanak és annak,
hogy Mikolt lakodalmán Attila orrvérzés¬
ben halt meg. Ismerték a megalázott ger¬
légiiletl és a bősz
ki a hun honf e kis körre szorith
emlékeit lejegyezte, még azt is jól tudta,
hogy a hunok vagy magyarok ezen első
bejövetele és letelepedése Kr. u. 700 körül
történt (375 helyett), a hun birodalom össze¬
omlása pedig körülbelül száz évvel előzte
meg a hunok vagy magyarok második be¬
jövetelét, vagyis a tulajdonképpeni magyar
honfoglalást. Mivel a jelzett időben Nagy
Károly császár és fia, Pipin, nem a hunok,
hanem a pannóniai avarok birodalmát sem¬
misítette meg, bennünket nem lephet meg,
ha a fenti elbeszélésben felismerjük a dunán¬
túli végeken talált avar néptöredék törté¬
netének szomorú emlékeit. Hiszen tudjuk,
hogy a longobardoktól nem a longobardok
előtt szereplő hunok, hanem a nyomukba
lépő avarok foglalták el Pannoniát. A lon¬
gobard tetrarcha emléke viszont eszünkbe
juttatja, "hogy" az avaroktól elfoglalt panno ¬
niai végek őrzése 828-ban négy örgrófra,
vagy tetrarchára bizatott. A segítségül jövő
"római király; személye Pipinét fedi, mert
az avar romlás idején ő volt a római király.
A Duna mellé helyezett Potentianát nem
ismerjük, de tudjuk, hogy a Balaton-mel¬
'éki Mogentiana (Keszthely) a segítségül
siető római király útjába esett. Es ha a
hun-avar hagyomány a germán hun-mon¬
dák Veronai Ditrikjer (Nagy Theodorikot)
szerepelteti római király gyanánt, akkor
a dunántúli végek avar és gepid emlékei
csakugyan emlékezhettek arra a Mogentia¬
nara, a melyben Nagy Theodorik született,
A szdzhalmi és tárnokvölgyi helyi mondá¬
mán fej
Krimhild haragját, mely a róla elnevezett
Krimhild-csatában a hun birodalom össze¬
omlását eredményezte. Végül az sem szen¬
ved kétséget, hogy az ő emlékeik ferde ma¬
gyarázata alapján lett a hun-buktató Arda¬
richb.
gepid örököséből Aladár néven Attila fia.
a gazdátlanná vált hun birtok
Mindez valóságos hun-monda volt, de a
magyarság birtokában utóbb még ez is ala¬
posan megváltozott, A borotvált, sebhelyes
arczú hunok Attilája szakállat eresztett,
mint akár Szent-László király. Attila paj¬
zsán a turul madár képe szerepelt czimer
gyanánt, mint akár a pogány magyar feje¬
delmekén. Pompás sátra mellett biborba,
bársonyba takart lovai akla állott, mint a
hogy magyar módra Árpád ís gondoskodott
lovairdl Csepelszigetén. Bőkezűségben talán
még a könnyelmű JI. András kirdlyon is
túltett, mert adakozó kedvében néha még
istállóit ís annyira kifosztogatta, hogy «nye¬
reg alá alig volt egy-két lovas. És az a
világbíró kirdly, a ki Priscus Rhetor sze¬
rint szerényen fatányérból evett és fakupá¬
ból ivott, magyar felfogás szerint ép úgy
arany-trónon ült, arany asztalnál arany
edényekből evett-ivott, mint azok a gazdag
Árpádkori utódok, a kik a párisi, wart¬
burgi, ragyogó
otthonukkal ámulatba ejtették. Végül a nagy
fény árnyékában állott Buda, mint a hogy
állottak nálunk is a halálra üldözött királyi
bécsi udvarok küldötteit
herezegek. Buda birtokát a magyar mondai
felfogás a tiszai és tiszántúli részekre jelölte
J