Stranica 205 [205]
ban kiderül majd az is, hogy a regösök
emlékét őrző dunántúli népek helyi hagyo¬
mányaiban lettek a húnok magyarokká,
Attila kirdly a honfoglaló Árpád ősévé, a
magyar honfoglalók Attila hős társaivá s
a magyarok ősmondái a húnok és magya¬
rok egybefoglalt történetének sok hosszú
évszázadon át zavartalanul csodált győ¬
nyörű keretévé.
INDEN HIVŐ hiteles történet¬
nek tartotta az irott emléke¬
ket helyettesítő szajhagyomanyt.
Ennek tartották a belőle merít
is. E krónikások nálunk írástudó szerzete¬
ő krónikások
sek és udvari papok voltak, a kik szi¬
vesen lejegyezték a jelent irányító közel¬
korú é de szívesen
azokat a pogánykorba visszanyúló szines
eseményeket, a melyeknek a kírályi udvar
rakott asztalai körül dőzsölő pogány ere¬
detű énekmondók voltak hiteles elbeszélői.
Ez az oka annak, hogy a magyarok hon¬
foglaláskori és még ennél is régibb törté¬
neteit három teljes évszázadon át csaknem
kizárólag a szájhagyomány ápolta. Csak
WI. Béla király egykori jegyzője szánta el
magát 1203 tájban, hogy Magyarország
királyai és nemesei származását, az ős¬
hazából való kivándorlás körülményeit és
a hét magyar honfoglalásának történetét
elvégre tűzetesen megírja. Egyrészt azért,
hogy a maradékokra utolsdiziglen átszáll¬
jon; másrészt pedig azért, mert ha a ma¬
radék «az oly igen nemes magyar nemzet
eredetének eleit s minden vitézi tetteit a
parasztság csalfa meséiből, vagy az ének¬
mondók csacska énekéből mintegy álmo¬
dozva hallaná, igen éktelen és elég illetlen
lenne. Megigéri ugyan, hogy írásművek
fejtegetései és históriák magyarázatai töltik
majd meg krónikája lapjait, mégis ha alább
forrásra hivatkozik, mindig az énekmondók
kerülnek ki folla alól, és ilyen utalás nél¬
kül is lépten-nyomon elárulja, hogy a hon¬
foglalás történetének gyér adalékait az élő
hagyományból merítette.
Valóban az álmodozva hallgatott monda
ekkorra már csodás dolgokat szerepeltetett a
167
régi események nehezen felismerhető régi
emlékei között. Midőn a pogány hagyomá¬
nyokat ápoló regösök házaló csapatai még
szarvassal
bikával és jártak . újesztendőt
köszönteni, a szlovénekkel közös dunántúli
végeken székelyek őrködtek. A nyugati ha¬
tár e székelyei büszkén emlegették, hogy őket
a magyarok már ott találták, mert avarok
voltak, a kik nagy kiterjedésű kerítéseik¬
ben szépen együtt éltek a hún-buktató ge¬
pid nevű germán néptöredékkel. Jól tudták,
hogy Attila király örökében vannak s ezért
hún-utódoknak is tartották magukat. Sőt
az avarok e hitét még az is hathatósan tá¬
mogatta, hogy ismerték a hunok ama töre¬
dékeit, a kiknek nyelvét értették. Fülükbe
csengett, hogy idegen szomszédjaik szintén
Hun¬
országnak nevezték a Duna-Rába közt el¬
hunoknak tartották őket, valamint
terülő északi nagy kerítést ís, melyben elő¬
deik Nagy Károly kegyelméből megma¬
radtak.
Ezen a hun-avar területen a regősök sok
szépet hallottak Attila és Buda történeté¬
ről, a hunok világra szóló hódításairól, a
got Detre gonosz tandesairél, a szörn
Krimhild-csatáról, a hun királyfiak buka¬
sáról, a hun népmaradvány hányatásáról,
a pannóniai hun örökség egymást felváltó
gót, gepid és longobard bitorlóiról, a hun¬
fajta avar utódok megjelenéséről, Attila
pannóniai . birtokának (visszafoglalásáról,
Nagy Karoly és Pipin irtó habortirdl, az
avar hősök femetőjéről, a magyarok jöve¬
telének első hirérél és a pannónai avar
néptöredék által való ruthéniai fogadtatá¬
sáról, az együttes magyar honfoglalásról és
az avar csatlakozók későbbi határőri szere¬
péről, székelykedéséről. Mivel a székelyke¬
dés törvénye szerint a magyarok nyugati
háborúiban a nyugati határőrök minden
fegyverfogható népe részt vett és mindig a
magyar sereg előtt járt, a IX. század dere¬
kán szenvedett vereségek legnagyobb mér¬
tékben a nyugati határ hun-avar székelyeit
sújtották. E végek legsiralmasabb emléke
kétségtelenül a 955-iki augsburgi ütközet
volt, a melyből csak hét megcsonkított me¬
nekült érkezett haza azzal a szomorú hír¬
rel, hogy az élve elfogott Lél és Bulcs ve¬
zéreket is felakasztották. Ez a hét mene¬