Stranica 128 [128]
.. nyert nagy győzelem lehet, mely a magya¬
-rok uralmát végkép megszílárdítá.
Az én boldog emlékű derék barátomnak
ez ugrása kíssé túlságosan merész; vala¬
“mint az az okoskodása sem állhat meg,
hogy ha pozsonyi csatáról beszélünk, fel
kell tennünk, hogy a Duna jobb partján
lakó bajorok a magyarokat nem a jobb,
hanem a balparton támadták meg, a régi
morva területen hatolva át, melyhez semmi
közük nem volt.
— bajorok a Dunának nem csak jobb, hanem
balpartjén is laktak hogy a mostani
továbbá, hogy Luit¬
pold még 900-ban is, tehát a mikor a morvay
— guk alá tartozott
hadat a Duna balpartján vert meg, min¬
denek előtt tudnunk kell, hogy egy 100,000!
. főnél nagyobb sereget nem lehet csak úgy
át vezető, való:
úton, Bánhida
egy ily sereg¬
bf Sepia
Bécsen, Bruckon és Gyérén
szintileg akkor egyetlen jó
7 felé vezetni, továbbá hogy
a élei Py
nek az
a i
tétlenül több oszlopban, tehát a Duna
mindkét partján kellett történni s hogy a
Dunát, mint a legjobb és legkényelmesebb
közlekedő vonalat, a sereg élelmezésénél
feltétlenül fel kellett használni,
Biztosra vehetjük, hogy ez valóban így
is történt, mert máskép nem történhetett, (
S most már még csak az keresendő, hogy
e föltevés mellett hol valószínűbb az össze¬
ütközés: Pozsonynál-e vagy Bánhidánál?
Mi az elsőt tartjuk valószínűbbnek, a ké- |
vetkező okokból: Nem hissziik, hogy a
bajor sereg, a forrásokban ís említett, lassú
és fogva,
késedelmező . előnyomulásánál
volna. Mert nem tehető fel, hogy a min¬
denkor harczkész magyar sereg, mely az
ellenséget az országba soha sem bocsátotta
be,
hanem őt
alkalmatlan a mindíg támadó, csupa lovas=.
ságból álló, bizonyára színtén nagy magyar
seregnek. A magyarok a szokatlan nagyz
ságú ellenséges sereg fölött győzelemre csi
pan akkor számíthattak, ha azt részenkint,
4) s nem egyszerre tamadhattak meg. Végül a
Duna bal partján: a Vág, Duna és di
Zsitva között mocsaras vidék terült el,
I
me-,
lyen az ellenség nem tartézkodhatott, s d
hová a magyarok át nem úsztathattak,
Mindaddig tehát, a míg netán ujonnan
felfedezendő hiteles kútforrások biztosabbi
adatokat nem szolgáltatnak, mi nagyobb;
hitelt adunk Aventinusnak, mint Diimleré
nek, a csata időpontjául augusztus 8— 12-ét,
helyéül pedig Pozsony környékét valós;
nübbnek tartjuk, s Paulerrel szemben di
bánhidi csatateret turullal feldiszítő Koma
rom megyének igazat nem adhatunk.
Lehet, hogy Pannonia elfoglalásakor, talán
goo-ban, volt Bánhidánál, — úgy látszik a
morvák ellen tl
Kézai és a Képes Krónika fentartották; de
ez a csata a valószínűség szerint nem lehet.
egy csata, melynek emlékéi
azonos a bajorok ellen vívott döntő kiizde¬
lemmel.
A hadjárat lefolyása különben Aventinus
nyomán a következő volt.
A bajorok június első felében az Enns
folyó mögött Ennsburgnál gyülekeztek, hová.
junius 17-én a gyermek Lajos kirdlyt i:
elhozták. Nem akarván a többi német tör—
zsek még alig szedelőzködő hadait bevárni,
a rögtöni indulást határozták el, valós:
niileg már csak azért is, hogy a 100,000
főt meghaladó nagy sereget tétlenül vesz-:
tegelni ne engedjék ; lehet talán hiuságból
: is, hogy a félelmes magyarok megsemmi
ij
sitésének dicsőségét egyedül maguknak tart
hassák meg.
Hadműveleti terviik lényegileg azonos volt
Nagy Károlynak — a kit nyílván utánozni
akartak — az avarok elleni tervével s ab¬
ból állott, hogy a német haderők három:
a
" harcz szinhelyét mindig az ellenség terii¬
letére tette át, ily nagy számú ellenséget
Ó-Budához ily közel jutni (50 km.) enge¬
dett volna, Bánhida ugyanis, mint a Vér¬
teseken át vezető szoros kijárata, ígen jó
nagyon
be Magyarországb
A frellesztep anil bajor herczeg parancsz
MY noksága alatt a Duna bal partján, a jobb