Stranica 127 [127]
Eddig az a felfogás volt uralkodó, hogy a
. németek eben Arpad inal következtében,
mellékét is, melyre pedig ők tartottak szá¬
mot, elfoglaltah
Karintiat, Krajnat, Stiridt becsapasaikkal
- folyton nyugtalanították és pusztították, s a
4. "kiket, mint hajdan Nagy Károly az ava¬
rokat, egy nagy csapással kivantak ekkor
"megsemmisíteni, Újabban azonban az a né¬
Bajor- és Szá
zet kezd útat törni, hogy e nagy küzdelem
még Árpád életében ment végbe, s Árpád
‘csak ez után halt meg.
: Arpad halálának évszámát, a 907-et,
csupán Anonymus jegyezte fől, munkája
— LUI. fejezetében, de a nélkül, hogy a néme¬
tek elleni nagy küzdelemről, a pozsonyi
vagy banhidai csatáról említést tett volna.
Ha Árpád csakugyan 907-ben halt meg, a
" hadjárat indító oka Árpád halála s az
ennek következtében feltételezett fejetlenség
havában már megindúltak, a hadjáratot
"tehát már kora tavaszszal kellett elhatároz¬
niok, vagyis oly időpontban, a mikor még
Arpad haláláról, még ha az év elején tör¬
tént volna is az, alíg lehetett tudomásuk.
íszont ha Árpád még élt és egészséges
megemlékezhetett volna róla, Így tehát
Jig marad más föltevés, mint hogy Árpád
hadjárat megindításakor még élt ugyan,
e közvetlenül a döntő csata előtt vagy
A másik homályos kérdés: mikor és hol
ent végbe a döntő csata?
Eddig kiváltképen Aventinus nyomán,
I hó 8—12-ikét, helyéül
Pozsonyi fogadták el; újabban időpontul
július 6-ikát, színhelyűl Bánhidát említik.
öviden foglalkozhatunk,
Az idő kérdésével hamar végezhetünk.
"-Megállapított dolog, hogy a bajorok csak
(rint junius 17-én még az ennsburgi tábor¬
“ban voltak), még pedig oly óriási sereggel,
melyben az egész bajor nemzet s még szá¬
mos más csapat is jelen volt. Ehez képest
a julius 6-iki dátum képtelenség, még akkor
ís, ha az Enns folyótól 200 kilométernyi
nagy távolságban fekvő Pozsonyt vesz¬
szük is alapul. Még képtelenebb Bánhidát
venni a csata helyéül. Mert ennek vidéke
az Ennstől már 330 kilométerre fekszik.
Egy 100,000 főt meghaladó seregnél
pedig itt ilyenről van szó még a modern
menet- és élelmezési intézkedések, és a mai
kitűnő utak mellett sem számíthatunk többet
napi tíz kilométer menetteljesítésnél, a mi
Pozsonyig 20 napi, Bánhidáig 33 napi me¬
net. A bajor sereg tehát még a legkedve¬
zőbb viszonyok közt sem érkezhetett julius
6-ika előtt Pozsonyba és 20-ika előtt Bán¬
hidához. Biztosabb alapon nyugszik tehát
az augusztus 8-—-12-iki meghatározás, mely
már P yra is, Bánhidára is k
hatik.
A hely meghatározása jóval nehezebb.
Mert a helyet e források, Aventinust kivéve,
a ki Pozsonyt említi, meg sem jelölik, s
belőlük csak annyit tudunk, hogy a csata
a <«Keleten» volt. Diimler,
magyar-gyűl
a derék, igazságszeretetéről hires abens¬
fanatikus
ő, nagy dühvel támad neki ~
bergi bajornak: Aventinus Jánosnak, s bár
a forrásokat, melyeket Aventinus használt,
mind nem ismeri, olyfére megtiszteltetésben
Riesler után most már azok az újabb ma¬
gyar írók is, a kik Dümlerék hivei, elvetik ©
Aventinus előadását.
Pauler Gyula még tovább megy, s mi¬
dén Dümlerék nyomán Aventinust — bar —
fel — mint megbizhatatlant, el nem fogadja,
ugyanakkor, egy lélekzetre, merész fordu¬
lattal a csata szinhelyét Bánhidára teszi
át. Mert Kézai krónikájában egy Bánhida
(mely helység különben Kézai szerint közel —
van a Rákos vizéhez), a Képes Króniká¬
ban pedig egy Tata melletti ütközetről olva¬
sunk, melyben a magyarok Szvatoplukot
legyőzték és országát elfoglalták volna;
Igaz, teszi hozzá Pauler, hogy ez az elbe~
szélés semmi esetre sem tekinthető történeti
valóságnak, de azt lehet belőle következ¬
tetni, hogy valami nagy, fontos csatának"
emléke rejlik benne s ez tán a bajorokom