Oldal 123 [123]
(Hasonmás a mitncheni kir. könyvtár 6388.
öveg olvasási
djrítáanís. adduam finn
fetinatione
pertranteunt
natando, íta ut
furbmergerentr,
táma phivimi nett
Uungarit henéque
internat
conflia non malo accepto,
s cheitianos rogant, quatinns preda omni
sum lucro reddíta, ípn incolumes remeare portent.
@uam peticionen chritiant finditus -abdicantes,
bis, pro dolor, infitltahant, potineque uineula quis
jungar
exquitmt, cumque
nincivenine, quam arma quilns necarentur,
pagani dhritianornm animos
hoe pacta mulcere nequivent, netus rati melins con¬
filinm, cepta fere liberare fatagunt fuga, ficque
fugiendo in nevonentes latifimos compos perme¬
aint
cheitianovnm peimé horum fom novífümos inte
cuntur; fitque eodem pugne proludium, in que
uictoriam habuere pagani. walidiore nera propin¬
quante exercitn, fuge non immemores, reptum iter
pevenerunt,
foenerimique chrinicolp enm idolatriims pariter
ineta fhutium hrentam. equi enim niminm defetigatt
(ic!) fugiendi copiam necabant (fc!) Inga
Simul igitee
fanfummodo mit aluco feparate, hungarii Dengue
5
ubypque aries conuenere, memoratt
nimis terrore cart omnem tuppellectilem, captines,
arma nmnía, equos, fingulis fonium guíbusemm
repebare poffent retentis, dare promíttunt; boc
preferea in honore fup petitionis adiungunt, ut A
nifa tantum comite Datis omnitne
permifferent, fe mmquam amplins ifalfam ingresu¬
ros, filiis fis obadibus datis, prométterent. wermm
ben dyritiant tperbip tumore decept, nimis paga¬
mos, com fam nictos, inferuntur, esque continuo
illos remeare
huinsmodi apalagiam (axoloyeav) i eft vefponfio¬
nem remíttunt: Sí contradiium nobis, prefertám
a contraditis famgue
veríperemus, fordusque aliquot fmíremus, infanos
capite non fanus invaret ovenes.
caníbus morttis, mus
A szöveg fordítása :
.. a keresztények által, az Addua folyón
úszva, sietség
közben holtan alámerülének, átkelnek.
A magyarok végre, nem rossz tanácstól
megszállva, követek révén kérik a keresz¬
tényeket, hogy a zsákmányt minden nyere¬
séggel együtt visszaadva, maguk sér:
tetlenül visszatérhessenek; amely kérést a
keresztények teljesen megtagadva, ezzel, saj¬
nos, kigúnyolták őket, és inkább a lánczok¬
ról gondolkoztak, a melyekkel a magyarokat
bilincsbe verhetnék, mint a fegyverekről,
a melyekkel megölhetnék. A midőn pedig
a pogányok a keresztények lelkeit ezzel
az egyezséggel megnyerni nem tudták, régi
szándékukat jobbnak tartva, futásnak eredve,
önmegszabadításukon fáradoznak és így
menekülve, a veronai tigas síkokra érnek.
A keresztényeknek elsői már ezeknek az
utolsóit üldözik, és ott előcsatározás fejlődik,
a melyben a pogányok nyerték el a diadalt.
Az erősebb sereg közeledtére pedig, nem
feledkezve meg a menekülésről, a meg¬
kezdett úton tovább futnak.
És a keresztények szent jelvényeikkel
hasonlóképen a Brenta folyóhoz értek.
A lovak ugyanis túlságosan elfáradva a
magyaroknak a futásban a szolgálatot föl¬
mondták. A két sereg tehát egyszerre össze¬
találkozott, csakis az említett folyó medre
által elválasztva. A magyarok végre a szer¬
fölötti félelem által kényszerítve, azt igérik,
hogy minden készletüket: a foglyokat,
minden fegyvert, a lovakat, csak egyet-egyet
tartva vissza, a melyeken hazatérhessenek,
kiadnak; azonfelül kérelmük becsének eme¬
lésére hozzáfűzik, hogy ha csak pusztán
életüket meghagyva, valamennyiüket vissza¬
térni engedik, úgy fiaikat túszúl adva, meg¬
igérik, hogy soha többé Itáliát megtámadni
nem fogják. De, jaj, a keresztények kevély
felfavalkodottságuktól elragadva, a pogá¬
nyokat, mintha már legyőzöttek volnának,
fenyegetéseikkel üldözik és nekik folyton
ilyetén apologiát (amoloycav) azaz válas
küldenek. Ha a nekünk megadatottat, külö¬
nösen a megadottaktól és immár holt kutyák¬
tól, ajándékkép elfogadnók és valami egyez¬
séget kötnénk, bolondoknak állítana maga
az esztelen Orestes is.
úgy, hogy sokan a nai