Oldal 121 [121]
nap annak fizet adót, ki pillanatnyilag erő¬
sebb. Mojmir bizonyára nem szűnt meg
e területet a nagy-morva birodalomhoz
tartozónak tekinteni, bár népe a magya¬
roknak már behódolt. Ime, itt egy modern
, példa: Bosznia nemcsak behódolt, de tény¬
még mai nap is országai közé számítja,
Árpád tehát, mielőtt a foglalást dél felé
tovább folytatná, Huba vajda, továbbá
saját unokadcseseinck vezérlete alatt egy
nagyobb úgy látszik két törzsből — álló
hadat rendelt ki, mely a Zagyva melletti
— "Pásztóról kiindulva, előbb Gömört, majd
a Garamig nyomult elő.
Eddig a had — bár a nagy-morva biro¬
dalom fenhatóságát elismerő, de oda be
nem kebelezett területen járt; a Garamon
túl azonban már a tulajdonképeni, szoro- &
ssabb értelemben vett morva határon állott, ő
Úgy látszik, e ki
"arra, hogy Hubát a Garamnál megállítsa,
s őt a Bors alatt már útban levő újabb
mény indította Árpádot ©
hadtest bevárására utasítsa,
Bors vezér a megérkezése után tartott
"tanácskozás eredményéhez képest, a Garam
völgyén nyomult fel Zélyomig, mig Huba
útját nyugot felé folytatván, Nyitrához ér¬
kezett, hol a morva vezér, kit Anonymus
Zobornak nevez, tetemes haddal állta útját.
A magyarok Zobor hadát a Nyitra folys¬
ól nyilazással eliizvén, a folyón átkeltek,
“a morvákat megtámadták s szétverték, fog¬
— lyul ejtvén a vezért magát is. Két nap
mulva Nyitra vára ís megadta magát;
Zobor vezér pedig a Nyitra melletti, maig
“sis Zobornak nevezett hegyen felakasztatott.
A magyar sereg ezután, behódítva a
Vágvölgyét, Trencsén és Pozsony vidékét,
gész a Morváig hatolt elő. Árpád a fog¬
laldst tovább folytatni nem óhajtván, miután
". -ezélját elérte, az elfoglalt területet Huba
ondjaira bizta s a fölös hadakat a Tisza¬
oz vonta vissza, hol Szalán ellen dén
harczra készült.
Bár ha Szalán Tíitelből, a dunamelléki
" bolgarokté! is tetemes segítséget nyert, az
Alpár mellett bekövetkezett döntő csatában,
melyben a magyar sereget Anonymus sze¬
ee
93
séget szenvedett. Ezzel a Duna-Tisza közé.
nek sorsa végleg eldőlt
2 Arpad seregével a Tisza torkolatáig
egész Titelig ment, majd a Duna mentén
hol állandó tartózkodásra rendezkedett be.
Még Titelből indult ki egy hadtest, alli¬
tólag Lehel, Bulcs és Botond alatt (a mi
azonban, tekintve hogy e három vezér 955¬
ben a Lech-mezei csatában, Botond meg ép
962 körül Konstantinápoly előtt is szere¬
pelt, alig valószínű), mely előbb Bolgár¬
Fejérvár (később Nándor-Fejérvár) előtt a
bolgárokat legyőzvén, a bolgár fejedelemmel
békét kötött, s e békében a magyar foglalá:
sokat biztosította; majd állítólag bejárván a
mai Szerbiát, Boszniát, az Adriai tengerig
hatolt és ennek partvidékét, visszajövet pedig
Dalmát, Horvát és Tótországot, a Dráva¬
Száva közét behódoltatván, Valkévarnal
ismét a Dunát éri s ennek mentén Arpé
hoz ismét csatlakozik.
Ezalatt Árpád, Szoárd-Kadocsa és Vajta.
vezérei által behódoltatja a Tiszán túl ag
Maros, Tisza, Duna és Erdély közti terii- "
letet, s így most már csak a Maros és
özti, Marót uralkodása alatt álló fold
Körös
volna hátra, hogy a mai Magyarországnak:
az egész, Dunától keletre eső területe a
Ámde Árpád sürgősebbnek látja Pann
niának, az ország e legnépesebb és legm
veltebb részének elfoglalását, mely terül,
got, alsó részében a morva birodalmat:
Anonymus előadásából kivehetdleg Arp
ik
i nem akarván, Po
melyek morva uralom alatt állottak; annál
inkább, mert a Duna-vonal és a Dun.
Tiszaköz biztosítására és a már meghódi
tott Dráva-Száva közzel való összeköttet.
helyreállítására, ép e részekre volt szül
sége.
A magyar hadak tehát a Dunán Ó-Bu¬
dánál átkelvén, Árpád fejedelem Ete és
Vajta vezérek alatt egy sereget a Duna¬
mellék meghódítására Szekcsőn át Baranya¬
vár felé; egy másodikat Öcsőb és Ősi vez