Oldal 109 [109]
mA fiait újból egyesítette, a nemzetet újból
35. nagygyá, hatalmassá tette, A szerencsétlen¬
"séggel arányban növekedett ereje, vitézsége,
“honszeretete, s a magyar nemcsak önma¬
gat tartotta fenn, hanem évszázadokon dt
ig, védőbástyája is lön Európának, a (7
ék a Fin)
Tr é é k, a
E hosszú évezred alatt a magyar nemzet
sokszor átalakult. De ha a honszerző Árpád
évfordulóján ismét
k ez évezred
közénk szállana, nemzete sorsán most sem
kellene kételkednie, Az erények és faji tu¬
lajdonságok, melyekre akkor a jövőbe vetett
reményét építette, ma is élnek a magyar¬
Yban; még pedig megerősödve a keresztény
“vhit által. Az erő és vitézség, a honszeretet
" és a törvényes fejedelem iránti hűség, a
szabadságszeretet és jogtisztelet, az önma¬
a; gába és jövőjébe vetett bizalom, a magyar
a nemzetnek ma is kiemelkedő fényes tulaj¬
2 donságai,
qi E fényes tulajdonságok vagy erények
közül a katonai szempontból első sorbanfi
figyelembe jövő erő és vitézség, a magafi
" eredeti, hogy úgy mondjam nyers alakjá
ban ugyan most, az idők változtával, cse¬
kélyebb jelent.
égii, de megvannak a ma-§
gyarban ma ís; s hozzá oly tulajdonságok
csatlakoztak, mint élénk vállalkozó szellem
gyorsaság az elhatározásban és cselekvés.
ben, felelősségtől soha vissza nem riadó
bátorság, ritka önfeláldozó képesség, a haza
és a király igaz ügye íránt való lobogó,
lelkesedés stb. ,
melyek a magyart ma is,
ép úgy mint ezer év előtti őseit, a világ leg¬
kiválóbb harczosai közé emelik, s a nemzet
önbizalmát, jövőjébe vetett szilárd hitét íga¬
zolják.
Egyébiránt ezer év előtti Gseink sem tá¬
maszkodtak egyedül és kizárólag a nyers |
2 erőre és vítézségre, mert hiszen hadjára¬
taiknál, csatáiknál a katonai szervezés¬
nek, valamint az eszélyes, ügyes vezetésnek,
a felszerelésnek és felfegyverzésnek, végre
pedig a lovaglásban és fegyverkezelésben
. való kiváló ügyességüknek is nagy szerepe
sja volt.
Mielőtt tehát Árpádot és hadait honfog¬
aló hadjáratukban követnők, lássuk előbb
— magát e sereget, annak tulajdonságait és
vezérletét.
MAGYAR HADMUVESZET
ÁRPÁD KORÁBAN. A költöz¬
ködő magyarok számát régi króni¬
dink közönségesen kétszázezer fegyveresre,
vagy a száznyolcz nemzetség után, melyek
mindegyike állítólag kétezer harczost
számlált, kétszáztizenhatezerre teszik.
Jbn Roszteh a hadba vonuló magyarok szá¬
mat huszezer lovasban állapítja meg.
Miután pedig kétségtelen — hiszen Etelköz
védelme ís mutatja — hogy e kivonuló
erőn kívül legalább annyi maradt a szál¬
lásokon vissza, s ha minden öt lélekre szá¬
mitunk — ez nomád népeknél rendes —
egy harczost, úgy a honfoglalásra meg¬
kétszázezer kikerülni.
Ez sokkal valószínűbb is, mint a krónikák
túlzott számai, melyek nyomán a beköltöző
magyarok száma az egy milliót meghaladná,
a mi pa nomad agp mar csak az
Aye di brsé
miatt
is, alig képzelhető.
Másrészt azonban kétségtelen, hogy a
magyarok hadserege a költözködés és a
honfoglalás alatt, de főleg az után, az ön¬
ként csatlakozó, önként meghódolt és meg¬
nyen szaporodott s bizonyára nagy számot
ért el; a mint hogy a későbbi külföldi
hadjáratoknál a magyar sereg ereje néha
állítólag a százezer főt is meghaladta,
A költözködő magyarok fentebb, azt hí¬
közelítől. I
szem
helyesen
zott, számerejébe ter
dónak tartom a magyarok hét törzsén kívül
a Lebédiában már csatlakozott kabarnak
nevezett vegyes, nyolczadik törzset, mely
Árpád főserege előtt járt, s így az új ha¬
zába is valószínűleg elsőnek tette be lábát.
gák, kiknek száma bizonyára szintén jelen¬
tékeny volt,
A magyarok hadi szervezete azonos volt
a nemzet politikai szervezetével,
békében és háborúban egyenlően fennállott,
ez a seregnek oly szilárdságot, oly össze¬
tartást kölcsönözött, magát a nemzetet pe¬
czok között is minden veszedelemtől meg¬